Milyen békessége volt Jézusnak földi élete végén! Ellenséges környezetben, a nagy szenvedések árnyékában. Milyen egyedül volt! Nem várhatott semmi segítséget még az övéi részéről sem. Békessége volt, mely összekötötte az Atyával és tanítványaival. Ezt a békességet hagyta hátra az övéinek. Ez az ajándéka és ugyanakkor a tanítványok öröksége. Ő tudta, hogy a tanítványokat Istentől semmi sem szakíthatja el addig, amíg békességük van. Azt a békességet adja tanítványainak, amely az Ő lelkét megtöltötte. Milyen békessége volt a mi Urunknak? A mi békességünk a világ miatt annyiszor nyugtalansággá változik. A világ háborúságától függ az életünk és elvesztjük kapcsolatunkat az Atyánkkal. Ez a békesség a mi békességünk és nem az Ő békessége. Ezért akarja nekünk adni az Ő békességét. A békesség az Ő ajándéka. Békességem csak akkor van, ha vele vagyok. Ő mondotta? Maradjatok én bennem és én is ti bennetek." Ezt a békességet csak akkor kapom, ha bízom abban, aki legyőzte a világot, akitől naponként újra hallhatom? Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen" — Egyik költőnk írta: Nyugalmunk nincs, de békességünk van. Az Ő békessége lehet békességem a szenvedésben, az élet nyugtalanságai közepette, a halál árnyékának völgyében. Urunk ezt a békességet nemcsak adja, hanem meg is őrzi. Olyan könnyen elveszteném, ha nem ezt tenné. Ő életem őriző pásztora. Ezért írja Pál: Isten békessége, mely minden értelmet felül halad, megőrzi szíveteket a Krisztus Jézusban.