Jézus magát az élet kenyerének nevezi. Ezzel azt akarja mondani, hogy ugyanaz akar lenni a lelkünk számára, ami a mindennapi kenyér a testünk számára. Először arra kell figyelnünk, hogy földi életünk számára a kenyér nélkülözhetetlen. Nélküle nem tudunk élni. Éppen így Ő lelki életünk számára nélkülözhetetlen táplálék. Ez a kenyér elégséges kenyér, minden megvan benne, ami a léleknek szükséges. Jellemző vonása, hogy nemcsak élteti az embert, hanem át is alakítja. Aki él az élet kenyerével, azon az Ő élete lesz láthatóvá. Ez a kenyér csak azt táplálja, aki megeszi. Ő nem táplálja a lelket addig, amíg úgy nem vesszük magunkhoz, mint a mindennapi kenyeret. Nem történhet meg az, hogy az istentiszteleten ott vagyok és mégsem táplálkozom vele? Mert más dolog valamiről hallani és más dolog valamiben részesedni. Részesedik-e belőle, mint az asztalomon lévő kenyérből? Van azonban az Igének egy ítéletes tanítása: Ha valaki nem táplálkozik Vele, abban nincs élet. Amit megettem, húsommá és véremmé válik. Aki Krisztussal táplálkozik, annak számára Krisztus életének részévé lesz. Erről beszélt Pál: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ez az elfogadás teljesen személyes. Senki nem fogadhatja el helyettem, mint ahogy senki nem ehet helyettem. És amit megeszem, nem veheti el tőlem senki., Sem élet, sem halál nem szakíthat el az Ő szerelmétől". a