Jézusnak a samáriai asszonnyal való beszélgetése első látásra nagyon jelentéktelennek tűnik. A tanítványok sem értik meg, hogy Jézus ezzel az asszonnyal szóba állt. De Jézus a tanítványok nagy meglepetésére a samáriai asszonyért végzett munkáját az Ő, eledelének " nevezi. Ebből a munkából erő áradt, mely elvette fáradtságát és bensőleg megerősítette. Ezzel Jézus arra tanít, hogy az Atya akaratának a teljesítése, étel", éltető ereje az életnek. Isten akarata volt, hogy a szomjúhozó asszony az élet vizét elfogadja, és általa új gyülekezet alakuljon, mely Istent lélekben és igazságban imádja. Jézus az asszony megtérésében az Atya munkáját látta. Nemcsak abban, hogy a Jákób kutjához jött, hanem abban is, hogy szavára felfigyelt és magát Jézus által vezetni engedte. Az Istenért végzett munka eledel a lélek számára. Ne essünk abba a kísértésbe, hogy csak a beszédtől várjuk az eledelt. A beszéd ugyanis az Ő akaratának cselekvése nélkül nem válik eledellé. Milyen jó lenne, ha belátnánk, hogy az Atya megbízásából végzett munka nem teher, nem csupán kötelesség, hanem eledel, mint a mindennapi kenyér.