A samáriai asszony vízért ment a kútra, de a vizet elfelejtette és a vedret a kútnál hagyja. A vízhordásnál sokkal fontosabb lesz a számára a városba menni és elmondani, hogy kivel találkozott. Aki Krisztust megtalálta, az nem tarthatja örömét magában. Meg kell azt osztania másokkal. Ez az asszony a találkozás után a Krisztus ügyét a maga ügye elé tette. Engedelmeskedett Krisztus felhívásának: Keressétek először Isten országát. Bemegy a városba és Jézus bizonyságtevője lesz. Miért? Azért, mert más dolog valamiről hallani, vagy valamit személyesen megtapasztalni. Abban a bizonyságtételben van erő, melyben személyes megtapasztalás van. Nem tudom a Krisztus ügyét mások ügyévé tenni addig, amíg az én ügyemmé nem lesz. Ha meg akarok valakit nyerni az Ő ügyének, el kell mondanom, hogy Jézus velem mit tett és nekem mit jelent. Hányszor csak azt mondom el másoknak, amit olvastam Róla, vagy hallottam felőle. Nem ezért marad-e a bizonyságtételem hatástalan? Az Ur igazsága hitből hitbe jelentetik ki. Mit mondott Péter, amikor prédikációjáért lezárják: Mert nem tehetjük, hogy azokat, amiket hallottunk és láttunk, ne szóljuk. Van úgy, hogy valaki nem tud szólni, de úgy is van, hogy nem tud hallgatni.