A köznapi találkozások Jézus számára drága alkalmak voltak egy-egy emberi élet megmentésére és nagy igazságok kijelentésére. Ő csodálatosan meg tudta találni a kapcsolatot az emberi szívhez. Mivel kezdte a beszélgetést a samáriai asszonnyal? Azzal, ami ezt az asszonyt a legjobban érdekelte: a vízzel. És ebből a vízből, mint képből vezeti az asszonyt egy magasabb szintre: az élő vízre, az örök élet vizére. Van olyan víz, amelyre a lélek szomjazik és szomjan vész, ha nem iszik belőle. És amikor erről a vízről beszél Jézus, az asszony egészen elfelejtette a vallási és nemzeti különbségeket, melyekről Jézussal előbb beszélt. Ez a Jézus módszere: úgy győzi le a kisebbet, hogy mellé teszi a nagyobbat. Mi hányszor csak a kicsivel viaskodunk, a nagynak megmutatása nélkül. Az asszony azonban Jézust nem értette meg és ekkor Jézus egy másik kapcsolódási pontot keres: az asszony Személyes életét. Kellemetlen kérdés volt a Jézus kérdése, annyira, hogy az asszony ki akar előle bújni: elkezd vallási kérdésekről beszélni. Milyen gyakori módszere a romlott életnek. Életünk bűneit a vallás leplével akarjuk letakarni. De Jézus nem engedte az asszonyt a, mellékvágányra" kitérni. Az asszony Isten imádásának a helyéről beszél, Jézus visszatér az élet kérdésére: Istent lélekben és igazságban kell imádni.