A kánai menyegzőben a bor megsokasítása prófétai csoda volt. Jézus egy menyegzőn kezdi el munkáját. Ez utal arra, hogy egyszer egy menyegzőn fogja bevégezni: a Bárány menyegzőjén. Azt olvassuk, hogy itt megmutatta a maga dicsőségét. Az Atyát dicsőítette mindenütt, de itt kivételesen a maga dicsőségét ragyogtatja fel. Ezt az Ige egyetlen prófétáról, egyetlen szentről sem mondotta. Először elrejtette a maga dicsőségét. Gyermek volt Názárethben. Dolgozott mint ácsmester József műhelyében, de eljött az idő, hogy rejtettségéből kilépjen. Ő meghívott vendég, de a teremtő Isten részestársa. Ember volt az emberek között, de ugyanakkor Isten volt az emberek között. És milyen könnyen és természetesen teszi a csodát. Amikor megtöltik a vedreket, a víz máris borrá változott. Olyan csendben, hogy akkor veszik csak észre, amikor megízlelik. Ahogy a költő mondja: Homályban ül, mi egy világot rendít és teremt. Fel van jegyezve, hogy a csoda jelül adatott. Mit jelent ez? A jel túlmutat önmagán. János elmondja azt is, hogy az ötezer ember megvendégelése is jelül adatott. Itt a jel az úrvacsora kenyerére, a kánai menyegzőben a bor az úrvacsorára utal. Az ősegyházban is így értették. János evangéliumában nem találjuk meg az úrvacsora szereztetési Igéjét, de találunk utaló jelet a két csodában.