Jézus bizonyságtétele megragad két embert, akik nem elégedtek meg a vele való találkozással, hanem vele akarnak maradni továbbra is. A két tanítvány először szótlanul követte Jézust, aki hátrafordulván megszólította őket. Ő kezdi a beszédet, Ő teszi meg mindig az első lépést. Mielőtt az emberi szív elkezdi keresni és utána vágyakozni, Isten már elindult felé. Feltűnő számunkra, hogy Jézusnak ekkor még volt lakása. Amikor háromévi munkájára indult, már nem tért többé haza. Az ellentét, mely közötte és övéi között volt, nem engedte ezt meg. Valószínű, hogy valaki adott neki lakást, ahol Ő is otthon lehetett és megpihenhetett. Jézus megengedte Jánosnak és Andrásnak, hogy lakására elmenjenek. Meghívta őket. Ott eltöltöttek jó pár órát és aznap Vele maradtak. Kivételes ajándékban volt részük. Jézussal együtt lehettek, sok időt tölthettek vele, elbeszélgethettek. János már itt élvezhette a vele való bizalmas együttlétet, amit a megdicsőülés hegyén Péterrel és Jakabbal élvezett. Mert jó Vele lenni, Vele közösségben lenni, ajándékaiban részesedni.