Az igazi kincs alatt a lelki kincseket kell értenünk, melyeket a példázat szerint az Ur akkor bíz ránk, ha az anyagiakkal akarata szerint sáfárkodunk. Krisztus az anyagi és a lelki világot összekötötte, de mi állandóan abban a kísértésben vagyunk, hogy a kettőt egymástól elválasszuk. Pedig az anyagi világon való hűtlenség maga után vonja a lélekben való kárvallást. Lelkiekben megszegényedik az egyház, ha Isten igazságát az anyagiak felé nem keresi. Mi ennek a versnek a központi mondanivalója? A Léleknek és az anyagnak a világa egymástól különböző, de különbözőségében is összetartozó világ. Istennek a világa. Istennek országa úgy túlvilági, hogy ugyanakkor evilági, úgy természetfeletti, hogy ugyanakkor természetes. Ha az egyház ezt elfelejti és vissza akar vonulni az igazi kincseket keresni, akkor Isten nem bízza rá ezeket a kincseket sem. Ha csak az egyén üdvösségével foglalkozik, elveszti az utat ehhez is. Ha csak a túlvilág felé néz, látása ebben a világban is elhomályosul. Nem az az oka az egyház elvilágiasodásának, hogy Isten egy világát ketté osztotta? A hit benne áll a világban és állandóan legyőzi a kísértést, hogy felette álljon.