A krisztusi ember a másokért való ember. A magáét odaadó és nem a magáét követelő ember. Ez az adás csak Jézus által lehetséges. Egyik vallásos bölcs mondotta: Amit nem akarsz, hogy a másik veled tegyen, te sem tedd a másikkal. Ez egy bölcs szabály. Az ember jól felfogott érdeke, hogy a másiknak ne ártson. De a Jézus módszerétől különbözik ez a bölcsesség. Jézus nem valaminek az elhagyására, hanem valaminek a megtételére szólít fel mindet. A másokért való élet csak a Krisztus követésében lehetséges. Aki tanítvány, azzal már valami történt, mielőtt cselekedett volna. Életét nem a másik ember tette szabta, mely hasonlót hasonlóval viszonoz, hanem elkezdte a másik szolgálatát maga. Ez által az élet által leszünk részesei Krisztus. szolgáló életének. Isten országán kívül azt hinné az ember, hogy a másik ember hálátlanságán és gonoszságán múlik az, hogy szeretni tudjam, vagy ne. Jézus az ember figyelmét magára irányítja. A tanítványnak tudnia kell, hogy a másik emberért való szolgálata annak az életétől független. A szolgálat akadályát magamban kell legyőznöm. A döntő fordulatnak bennem kell megtörténni. Ezért közösségben kell állnom az Urral és részt kell vennem az Ő szolgálatában.