Vannak foglalkozások, melyekben nehéz jellemesen élni, sőt egyenesen lehetetlen. Ilyen volt a vámszedő foglalkozása. Ezek az emberek azért voltak gazdagok, mert segítettek a rómaiaknak a zsidókat kiszipolyozni. Ezért megvetett emberek voltak. Nemcsak népüket, de a hitüket is elárulták. Ilyen volt Máté. Sokat keresett, gazdag háztartást vezetett és róla mondja az Ige, hogy Jézus hívására, felkelt, elhagyott mindent és követő Őt". Ezt a csodát csak egyféleképpen lehet megérteni: Jézus volt, aki hívta. Rajta kívül senkit nem követett volna. Máté elhívásának a csodája nem kisebb, mint a bélpoklos megtisztítása. Az a vigasztaló ebben a történetben, hogy Jézusnál nincsenek reménytelen esetek. És mit tesz ez az ember, amikor megtért? Megtérésének örömére vendégséget rendez és erre meghívja a régi — meg nem tért — vámszedő kollégáit. Ilyen sem volt még a világban. Valaki a megtérését vendégséggel ünnepli. A megtérési történeteknél másképpen szokott esni a dolog. A megtértek elszakadnak a világtól és egy közösséget alkotnak a megtértekkel. Máté nem így tért meg: szereti addigi kollégáit is. Ez a Krisztus mintájára való megtérés. Máté mint a só. benne marad az ételben, mint a kovász a tésztában. Nagy igazságot fejez ki Máté megtérése: a legjobb megtért az. akinek a legtöbb meg nem tért barátja van. Akik így térnek meg. Máté mintájára térnek meg. És a régi kollégák elfogadják ezt a meghívást. Ők sem szakadnak el tőle.