Jézus közöttünk szolgai formában jelent meg, és ez a forma mennyei dicsőségét elrejtette. A megdicsőülés hegyén Jézus felragyogtatta arcának elrejtett dicsőségét. Nem véletlen, hogy szenvedése bejelentése után következett dicsőségének megmutatása. Ezzel arra akarta övéit tanítani, hogy szenvedése és megaláztatása közben is dicsőséges Ur. A megmutatott dicsősége még nem teljes. Akkor fog a maga teljességében felsugározni, amikor visszajön a maga dicsőségében, ítélni élőket és holtakat. Földi életének dicsősége csak felvillanó, elmúló dicsőség. Péterék ezt elfelejtették és ezért javasolták, hogy a hegyről ne jöjjenek le a völgybe, hanem építsenek ott három hajlékot, egyet-egyet Mózesnek, Illésnek és Jézusnak, és maradjanak fenn a hegyen. Péter a három embert egymás mellé helyezte. Pedig Jézus fölül áll a törvényen és felül áll a prófétákon. Ezért kell egyedül Őt hallgatni, egyedül Őrá hallgatni. A Krisztus népe naponta imádkozza a Miatyánkban: Tied a dicsőség. Amikor ezt imádkozza, elismeri, hogy a dicsőség senki másé, csak az Övé. De ez a kérés azt is jelenti, hogy Övé legyen a dicsőség és ne az emberé. Mi annyiszor a Péter eszével gondolkozunk és egy sorba akarjuk állítani Jézust másokkal. Pedig Ő nagyobb mindenkinél. Felül áll mindenkin. Ezért Őt hallgassuk! Ez a felhívás Jézus megkeresztelésekor hangzott el először. De érvényes az idők végezetéig.