Heródes életét Isten egy nagy prédikátorral kötötte össze, de eredménytelenül. Ebben azemberben voltak reménykeltő vonások. Az Igében azt olvassuk, hogy oltalmazta Jánost, sok dologban követte és örömmel hallgatta. Milyen nagy dolog, ha ezt egy királyról el lehet mondani. A királyok ritkán törődnek vallásos dolgokkal. És most rá kell mutatnunk Heródes életének a gyenge pontjára. Becsülte az igazságot és a szentséget, de egy bűnt, egy asszonnyal való bűnös viszonyt nem tudott megszakítani. Lehet, hogy ő is eljutott egy másik királynak, Agrippának a vallomásáig? Majdnem ráveszel, hogy keresztyén legyek." De ez a majdnem annyit jelentett, hogy sohasem. Heródes nem ment végig az úton, melyet János mutatott neki. Hajlott a jó felé, de nem tudta azt megragadni. Szerette Jánost hallgatni, de nem látta benne Isten küldöttét, akin keresztül megszólítottnak érezte volna magát. Heródes csak egy részét fogadta el az igazságnak, a többit elutasította. És mi lett a szomorú vége Keresztelő Jánosnak? A király megölette azt a prédikátort, akit tisztelt és szeretett hallgatni és a dicsérő kijelentései után róla olvassuk ezt a parancsot? Menjetek el és hozzátok el János fejét egy tálban." A bűnnek van egy sajátossága; megnő a szívben. Heródes dédelgetett bűne gyilkossággá nőtt. Heródes példája arra tanít, hogy az Isten útján végig kell menni.