Jézus a zsinagógában egy ördögi erőtől megszállott emberrel találkozik. Mert a Sátán az emberekben is lakozást vehet. Még Jézus egyik tanítványában is. Rendkívüli ebben a jelenetben az, hogy amikor Jézus a zsinagógába megy, az ember nem ezt mondja neki: Uram, gyógyíts meg! Hanem ezt: Hagyj magamra. Mi dolgom van nekem veled Názáreti Jézus? Lehet-e reménye a gyógyulásra annak, aki az orvost elküldi? Amit ez a beteg mond, nem a könyörgés szava, hanem az elutasításé. Az ördög gyűlöli a világosságot, és az általa megszállottak is gyűlölik. A megszállott ember megrémül Jézustól. Azt hitte, hogy Jézus elveszti őt. A legjobbról azt hiszi, hogy a legártalmasabb. Az ördögi hatalom abban lesz legjobban nyilvánvalóvá, amikor valaki nem a rossztól fél, hanem a jótól. Érdekes, hogy az ördöngös ugyanezt mondja, mint Péter Cezárea Filippinél: Te vagy az Isten Fia. De a két nyilatkozat között a különbség igen nagy. Az egyik igazságot az Atya jelenti ki, a másikat a Sátán. Ezért az egyik örvendezik, jól érzi magát Jézus közelében, a másik számára gyötrelem a Jézus jelenléte. A tanítvány számára Jézus a megmentő igazság, mert meg tud térni. Az ördög számára Jézus az elvesző igazság, mert nem tud megtérni. És Jézus győzött. Ahol Ő megjelenik, onnan az ördögnek távozni kell, mert Ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ahol Jézus jelen van erejével, ott megrendül a Sátán országa.