Kétféleképpen lehet nézni a bűnt. Lehet úgy is, hogy a bűnöst könyörtelenül elítélem. Ez a szemlélet semmit nem akar tudni a kísértésről és a bűnös körülményeiről. Bezárt szemmel csak a törvény előírásaira gondol. A másik féle látásmód túl könnyűvő teszi a bűnt. Csak emberi gyengeségnek, hibának tartja. Az ember esendő és így hajlamos a rosszra. Jézus a gonosztettel kapcsolatban a mértéket magasra helyezte. Olyan magasra, mint rajta kívül senki más? Amennyiben igazságotok nem múlja felül az írástudók és a farizeusok igazságát, nem mehettek be a mennyeknek országába." És mégis Ő szerette legjobban azokat, akik vétkeztek. A tiszta volt a leggyengédebb a tisztátalanokhoz. Mérhetetlen részvéttel volt az elesettek iránt. És az összetörtek, csalódottak, kételkedők soha nem néztek fel hiába rá. Általánosságban az emberi jóság taszítani szokta azokat, akik vétkeztek. De Jézus tisztasága vonzotta a kétkedőket, a bűn által beszennyezett életeket. Ez valóban csodálatos! Paráznák, nagy bűnöket elkövetők gyülekeztek köré. Pedig a mi életünkben a hasonló a hasonlót vonzza. Csak Jézusnál volt másképpen. Az Ő szent élete vonzotta azokat, akik egészen mások voltak, mint Ő. Mi volt a titka ennek a vonzásnak? Az, hogy jósága nem volt szeretetlen jóság, tisztasága szeretetlen tisztaság. Akik Hozzá mentek, megérezték, hogy Ő nem mondott le róluk, hanem reménykedett megváltozásunkban.