Félelmetes dolog még kimondani is: az ember a vallást önzése szolgálatába állíthatja. Azért vallásos, hogy belső békességet nyerjen általa. Azért, hogy általa bűnbocsánatot nyerjen, üdvösséget kapjon. Ezáltal életében a vallásnak csupán az elfogadó oldala jut szóhoz. Azt is mondhatnánk, hogy a vallás kegyes önzéssé lesz. Pedig a keresztyénségnek két oldala van. Az első oldala jó hír, a legjobb hír, melyet az ember az életben hallhat az Isten atyai szeretetéről, Jézus Krisztusról mint Megváltóról, az örök életről. De a nagy veszedelem abban van, hogy az ember megáll ennek a hallásánál, pedig Jézus ezt mondotta: Aki hallja tőlem e beszédeket és nem cselekszi azokat, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette házát. És mit mond Jakab apostol? Az Igének cselekvői legyetek, ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Jézus egész élete a szolgálatra irányult. Amikor szolgálta az Atyát, olyan valakit szolgált, aki nem akarta, hogy egy is elvesszen a kicsinyek közül. Jézusnak minden beszéde, magányos imádsága az emberek szolgálatára irányult. A keresztyénség sokszor szokássá lett. Annyi ember keresztyénsége kimerül istentiszteleten való megjelenésben. Pedig az istentisztelet nem más, mint előkészület a szolgálatra. Egyik igehirdető mondotta: Az igazi istentisztelet hétfőn reggel kezdődik és szombat estig tart, a vasárnapi istentisztelet előkészület erre az istentiszteletre. Az életet el lehet veszteni és meg lehet nyerni. Az nyeri meg az életet, aki Jézusért elveszti és az veszti el az Ő életét, aki a maga számára akarja megnyerni.