Általános jelenség, hogy Jézushoz egyedül megyünk és segítségét, szeretetét csak magunknak igényeljük. Akkor is, ha többen megyünk, nem velük együtt megyünk, hanem tőlük függetlenül. Nem lett keresztyénségünk csak magánüggyé? Nem maradt ki belőle a másokért való szolgálat? Pedig Jézus, aki azért jött a Földre, hogy szolgáljon, követőitől szolgáló életet akar. Ezért mondta? Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok." Igénkben a Jézushoz menők másokat is visznek magukkal. Viszik azokat, akik maguktól nem tudnak menni. Viszik őket gyógyulni. Nem követhetném őket ebben? Mennyi beteg élet él körülöttem! Mennyi tékozló élet, akik maguktól nem tudnak, vagy nem akarnak Jézushoz menni. És Jézus rajtam keresztül el akarja őket vezetni magához. A Tőle kapott áldásokból másokat is részesíteni kell. A keresztyén ember élete nem ciszterna, mely a vizet maga számára gyűjti, hanem csatorna, mely a vizet a mások számára tovább vezeti. A világ igényli a szolgáló embereket. Mennyivel többen tartoznának a Krisztus gyülekezetéhez, ha nemcsak magunkért élnénk, hanem másokért szolgálnánk! Leéljük az életünket olyan emberek környezetében, akiket beteggé tett a bűn, halottá tett a világ és egész életükben változatlanul a helyükön maradtak. Mert nem volt senki, aki a kezüket megfogta volna és Jézushoz vezette volna őket.