Milyen könnyelműen vesszük a beszédünket, pedig milyen veszedelmes a tisztátalan beszéd! Jézus szerint fertőzi az életünket az, amit kimondunk. A szennyes beszéd ugyanis azt is fertőzi, aki kimondja. A tiszta beszéd tisztít, a szennyes beszéd beszennyez, fertőz másokat is. Mennyi életet tett már tönkre a haszontalan, rágalmazó beszéd! Pedig Isten a beszédet áldásnak szánta. Lehet vele másokat vigasztalni, megerősíteni, lehet vele Istent áldani, lehet vele valakit Istenhez vezetni. És a bűn ezt a nagy ajándékot annyi esetben átokká tette. Milyen könnyelműen bánunk a szavainkkal, pedig a szavak hatnak, élnek, gyújtanak és kioltanak. A szavak csatornák, melyeken keresztül lélekből lélekbe, életből életbe áramlanak a hatások. Nem ismerünk-e szavakat, melyek elkísérnek napokig, hetekig, melyek bennünk növekednek, döntéseket hívnak elő? Nem hallottunk -e szavakat, melyek a szomorú arcra az öröm visszfényét varázsolják? Nem adtunk-e már hálát Istennek a testvéri részvétnek, a szeretetnek, a vigasztalásnak szavainkért, melyek lelkünkre nagy áldást jelentettek? De vannak szavak, melyek az embert kétségbeesésbe kergethetik, melyek gonosztettekre indítanak, a lélekben a pokol tüzeit gyújthatják fel. A szó több mint egy hang: minden szavunkban egy-egy darab van belőlünk. Jakab szerint a nyelv csekély tűz, mely nagy erdőt felgyújt. Mi a jobbulás útja? A szívnek kell megváltozni, hogy megváltozzék a beszéd? Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten. — írta a zsoltáros.