Érdekes a két hasonlat. Emberileg nézve mindkettő haszontalan. Egy pislogó gyertyabélnél nem lehet látni. Olyan erőtelen, hogy elfújja egy csecsemő lehelete. És ki vesz fel az útról egy megrepedezett nádszálat? A két kép azt fejezi ki, hogy Jézus utánanyúl a leghaszontalanabb, a leggyengébb, a legerőtlenebb életeknek. A pislogó gyertyabelet lánggá éleszti. Az összetört életeket megerősíti. A parázna asszony, akit Jézus elő vittek, olyan volt, mint egy megrepedezett nádszál. Ő kezébe vette és elindította az új élet felé. A kereszten a haldokló lator olyan volt, mint a pislogó gyertyabél. Ő üdvösséget adott neki. Krisztus volt a világon a legnagyobb és lehajolt a legkisebbhez, a legtisztább odament a szennyezett életekhez. Keresztelő János az erős Megváltót várta, aki jön és igazságban megítéli a világot. Jézus erőtlenségben jött el. Eljött azért, hogy az erőtleneket erőssé tegye. Ezért vonzotta az elesetteket. Hasonlatossá lett az atyafiakhoz. Az emberek a nagyot, az erőset, a lángolót értékelték. Ő a kicsit, a gyengét, a pislákolót.