Az Ige betekintést enged Jézus szenvedésébe. Munkájának nemcsak öröme volt, hanem bánata is. Isten munkája felett soha nem szomorkodott. Bánatra, szenvedésre az ember indította, az ember munkája. Ha azt mondta volna, hogy az aratni való kevés, Istent vádolta volna. Mert a vetés aratásra való érése attól függ, amit Isten tesz. Övé a mag, melyből az aratni való lesz, övé a föld, az eső, a napfény, mely a vetést érleli. Jézus az aratnivalót nem kicsinek, hanem nagynak mondja. Isten nagy vetést készített az aratásra. Ha a vetés megérett, akkor az aratóknak ki kell menniük a szántóföldekre és kezdeniük kell az aratást. Itt következik Jézus panasza: a munkás kevés. A munkások hiánya a legnagyobb fájdalom, ha a vetés az aratásra megérett. Jézus azonban nem marad meg a maga fájdalmánál. Úgy oldja meg a nehézséget, hogy a keveseket az aratás Urához mondott imádságra szólítja fel. Mert Isten nemcsak a vetést érleli meg, nemcsak az aratás idejét hozza el, hanem Neki kell a munkásokat is kiválasztania. Mert az aratás nem magánvállalkozás, hanem küldetés. Nála nélkül nincs aratás. Ha az ember önerejéből vállalkozna erre a munkára, az aratás munkája soha nem kezdődne el.