A példázat két emberről beszél. Mindkettő házat épített és mindkettő fel is építette a házat. Valószínűleg mindkettő egyforma anyagot használt az építkezéshez. A két házépítés között a különbség a talajban volt: az egyik kősziklára épített, a másik homokra. Amíg a vihar nem jött, mindkét ház egyformán állt, de az utóbbi nem bírta a vihart és az árvizet. Összeomlott. Mire tanít ez a példázat? Két emberről beszél: az egyik csak hallgatja az Isten beszédét, a másik cselekszik. Jézus szerint az Ő beszéde csak akkor lesz élet, megtartó erő, ha a hallgatásához a tett és a cselekvés is járul. Az épít bölcsen, aki cselekszi azt, amit meghallott. Aki csak hallja Jézus szavát, csak látszólag keresztyén. Élete nem bírja a próbatételeket. De miért marad meg a háza annak, aki megcselekedte az Ő beszédét? Azért, mert tanítvány lett. Aki csak hallja a beszédet, az homokra épít, az csak mutatja magát tanítványnak és közben nem az. A tettben van egyedül az Igének ereje és hatalma. A cselekvő élet kapcsol be Krisztus erejébe. A gyümölcs a jele a Vele való közösségnek. Az, hogy milyen a Vele való kapcsolatom, azt az élet próbái mutatják meg. Milyen erőtelen lett a csak hallgató keresztyénség! Olyan erőtelen, mint a világ!