Jézus nagy harcot folytatott a képmutatás ellen. Ne értsük a képmutatást rosszul! A farizeusok nem azért voltak képmutatók, mert abban az ügyben, amit hirdettek, nem hittek. Fanatikusan hittek benne. A farizeusok képmutatása a törvényhez való viszonyukkal függött össze. Az élő Isten akaratát az élő Istentől elszakították és a törvényben önállóvá tették. Miután az ember Isten akaratától elszakadt, az előírás a vallásos ember számára álarc lett. A képmutatás eredeti szava színészkedést jelent, az ókorban a színészek álarcot viseltek. A képmutató jutalomra tekintett, és ezt a jutalmat meg akarta mutatni az embereknek. Azt várták, hogy az emberek lássák az ő jutalmukat. A képmutatásból származik az ítélkezés és az önigazság. A képmutató jutalmat vár Istentől És itt történik a képmutató életében a kisiklás. A szeretetszolgálat helyett az alamizsna, az igazi imádság helyett a bőbeszédűség, az igazság helyett az esküdözés. Az igazi jó az élő Istennel való közösségből származik.