Jézus a tanítványokat a világ világosságának nevezi. A Jézusban lévő élet az embert a sötétségből a világosság felé fordítja és átformálja az Urban való világossággá. Szándékai, vágyai, tettei megtelnek isteni fénnyel és világítanak, mint a szobában meggyújtott gyertya. A hívő ember világosság a világban. Pál ezt mondja a filippibelieknek: Fényletek, mint csillagok a világon. A tanítvány annál több fényt áraszt a Földön, minél több fényt kapott felülről. Ugyanis a tanítványok nem a saját fényükkel világítanak. Fényük kapott fény, visszavert fény, mint a Holdnak a fénye. Ezért lehet a két Igét egymás mellé tenni, mert Jézus mondta mind a kettőt? Én vagyok a világ világossága" és, ti vagytok a világ világossága" Először tehát kapnunk kell a világosságot, mielőtt továbbadnánk. Magunktól olyan lámpák vagyunk, amelyeket még nem gyújtottak meg. Az ilyen élet mellett pedig sötétségben vannak az emberek. Ahogyan a Krisztusnak az élete észrevehetővé tette a hitetlenséget, a bűnt, a hívő élet szentségében láthatóvá válik a bűnnek a gonoszsága. Bizonyos értelemben a Krisztus szentjei már életükkel ítélői a világnak. A világosság vezérlő világosság a többiek számára a sötétségben. Így is hasznára van a körülötte levőknek. Isten a világot rajtunk keresztül akarja megáldani. Különbözünk a világtól, mint a világosság a sötétségtől, és mégis a világért vagyunk, mint a világosság a sötétségért,