A példázatban a nagyobbik fiú otthon maradt és botránkozik azon, hogy atyja a hazatérő tékozló testvérét milyen fogadtatásban részesítette. A nagyobbik fiúban Jézus a farizeusokat jelképezte, hiszen a példázatot előttük mondta el. Őket zavarba hozta Isten bűnbocsátó szeretete. Mi jellemezte ezt az önigazult kegyességet? Ez a kegyesség nem érezte az Istenben való örömet. Aki a saját kegyességére épít, az mindig arra néz, hogy ő mit tett az Istenért, és nem arra, hogy mit tett az Isten érte. Ezért lett az élete szomorú. Isten szolgálatát nehéznek, küzdelmesnek, terhesnek érzi. Amikor a bűnös nagyobb örömet érez, mint az igaz, úgy tűnik, mintha Isten a jó és a rossz között igazságtalan megkülönböztetést tenne. Az Atya a fia szavára nem felel kemény szavakkal. Neki joga van azt tenni, amit akar. Csak azt mondja, hogy a bűnös ember megtérésén örülni kell. Az önigazult élet testvértelen élet. A nagyobbik fiú ezt mondja öccsére: Ez a te fiad, nem azt mondja, hogy a testvérem. Az önigazult kegyesség szeretetlen kegyesség. Élete csak maga körül forog. Számunkra az is különös, hogy az atya kérleli a nagyobbik fiát, hogy menjen be a vendégségbe. Ő nem mond le a nagyobbik fiáról sem. Ő hívja az örömtelen embereket is. A példázat félbeszakadt. Nem mondja el, hogy a nagyobbik fiú végül is bement-e, vagy sem. Jézus története azt bizonyítja, hogy nem ment be. A nagyobbik fiak botránkoztak a bűnösök barátján és nagypénteken, feszítsd meg! "-et kiáltottak.