A hazatért tékozló fiúnak az Atya örömünnepet rendez. Szép ruhába öltözteti, gyűrűt huzat a kezére és sarut a lábára. Jézus kifejezi ezekkel a képekkel, hogy mi a bűnbocsánat. Mi annyiszor nem hisszük, hogy van bűnbocsánat. Ezt Jézus nagyon jól tudta. A fiú azt kéri, hogy az atyja a házában szolgává. tegye csupán. Ha az atya a kérését teljesíti, akkor a vétkének jegyét állandóan magán hordta volna. Mindenki látta volna rajta, hogy egyszer fiú volt, most pedig napszámos. Látta volna azt, hogy a távolság a szakadék atyja és közötte még mindig megvan. Ez a fél megbocsátás, mely szóval megbocsát ugyan, de nem tud felejteni, hanem a régi vétket mindig előhozza. Azt hiszi, hogy már valami nagy dolgot tett azáltal, hogy a fiút, napszámosként" eltűrte. Ezért figyelnünk kell Jézusra és látnunk kell, amit a hazatért fiúval az atyja tett. Nemcsak szolgának fogadta, hanem fiúként a keblére öleli. Megbocsát egészen és nemcsak félig, szomorú arccal, hanem nagy örvendezéssel. Isten bűnömet egészen megbocsátja és egészen elfelejti. Soha nem látja többé rajtam. Mennyire feledésbe ment Jézus példázata a keresztyén megbocsátásban. Gyakran elolvassák ezt a példázatot, de nem bocsátottak meg, vagy ha megbocsátottak, csak félig. Isten teljesen tud felejteni.