A szolgák a talentumaikkal együtt a gazda tulajdonai. Ezért mindenüket, amilyük van, nem magukért használják. Mindent kaptak és egyszer el kell vele számolni. A gazda ismerte a szolgák képességeit és tudta, hogy kire mennyit bízzon. Mindegyik szolgának adott talentumot. Aki a legkevesebbet kapta, annak is örülnie kellett annak, amit kapott. És a talentumot sáfárkodásra adta. Nem tehettek talentumaikkal azt, amit akartak. A gazda érdekében kellett gyümölcsöztetniük, gyarapítaniuk. Mindig gondolniuk kellett arra, hogy a kapott talentumnak nem ők a gazdái. A talentumokat csak sáfárkodásra kapták, azokat gyarapítani kell és végül a gazdának el kell velük számolni. Bizonyosak lehetünk abban, hogy Urunk nem vár többet, mint amit elvégezhetünk. Ez jelenti az Ő kegyelmét. De annyit vár. Ez jelenti ítéletét. Feltűnő az is, hogy éppen az egy talentumot kapott szolga nem kezd a talentumával semmit. Nem azért, mert azt gondolta, hogy a kevéssel nem érdemes mit kezdeni? Nem esünk annyiszor abba a kísértésbe, hogy a kis szolgálatokra nem nézünk? Nem tesszük a keveset, mivel nincs alkalmunk arra, hogy sokat tegyünk. Isten pedig a kis tetteket is jutalmazza. Ezért mondta Jézus? Aki inni ád egynek a kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, el nem veszti jutalmát.",