A gazda a munkásoktól a saját szőlője termésének csak egy részét kéri. De a munkások azt sem adják oda, hanem a küldött szolgákat megverik, megölik, megkövezik. Nincs a világon olyan szőlősgazda, akinek a türelme ezután el nem fogyott volna. És mit tesz a példázatbéli gazda? Utoljára elküldi saját fiát. A példázat a kegyelem értelemfeletti csodájára hívja fel a figyelmünket. Emberi mértékkel mérve az emberi gonoszság növekedésére, Isten jóságának csökkennie kellett volna. De Istennek más a módszere? Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Isten a bűn ellen szeretete fokozatos bevetésével harcol. A szeretet kibeszélhetetlen hosszútűrésével akar győzni az ember kibeszélhetetlen hálátlanságán. Isten hűsége nagyobb, mint az ember bűne. És ma 15 szeretetének új tartalékait veti be a bűn elleni harcba. Menynyire el tudja felejteni bűnét azoknak, akik elvakultságukban Isten kegyelmes szándékát félreismerték! Legyek hálás azért. hogy Isten növeli a jót akkor, amikor az ember növeli a rosszat. Érthetetlen Isten jósága, amellyel az embereknek utána megy. De az Ő hosszútűrésének is van határa: amikor a szolgák a fiát megölik, a szőlőt elveszi a munkásoktól és másoknak adja. Izrael helyébe pogányok lépnek.