Alapige
A világi gondok és a gazdagság csalárdsága elfojtják az Igét
Alapige
Mk 4,19

Kiknek a lelke hasonlít a tövises talajhoz? Azoké, akik az Igét örömmel fogadják. Milyen ígéret a gyümölcstermésre! Szívükben elég mély a termőföld, az Ige magja kikelt és szépen elkezdett nőni. A baj ott volt, hogy vele együtt a tövisek is nőttek, mert a talajban már a tövisek ott voltak a vetés előtt. Az Ige meg is említ néhány tövist: a világi gondok, a gazdagság csalárdsága. A tövis ott van a földben magától, a tövist nem kell vetni. A bűn is ott van az emberi szívben. Az embernek nem kell megerőltetnie magát, hogy rossz legyen. Hogy valaki a menny felé menjen, meg kell neki mutatni az utat. A kárhozatba vezető utat magától is tudja. A gonoszt könnyű tenni. A jó megtételéhez meg kell feszíteni minden erőnket. Az Ige magvetését megfojthatja az élet, mert a tövisekben rettenetes erő van. Veszedelmes az is, hogy az ember nem veszi észre, hogy a tövisek hogyan szívják el a táperőt az életből. A tövises búzában nincs elegendő táperő mindkettő: a tövis és a búza számára. Ha a tövis nő, a búza elszárad. Az emberi szívben vannak bizonyos lelkierők. Ha a világ ezeket az erőket elszívja, nem marad semmi a Krisztus számára. Azért sem lehet két úrnak szolgálni, mert nincs a lélekben erő két úr szolgálatához. Mit kell tennünk? Táplálóanyaggal erősíteni kell a búza növekedését és ebben az esetben megtörténhetik a példázat fordítottja. A búza megfojtja a töviseket. Táplálni kell a lelkünket az Isten beszédével. Ez a legjobb küzdelem a tövisek ellen!