Azért nem kell aggodalmaskodnunk, mert vele semmit el nem érünk. Általa az ember egy centiméterrel sem növelheti meg magasságát. Nem érünk el vele semmit, ha az aggodalmaskodásra rápazaroljuk minden erőnket, sőt egész életünket. Az aggodalmaskodás által az élet nem lesz könnyebb, a beteg nem lesz egészségesebb. Általa az élet nehezebb lesz és nem könnyebb. Miből születik az aggodalmaskodás? A jövőtől való félelemből. Jézus azt tanította, hogy elég minden napnak a maga baja. Ő ad erőt arra, hogy egy nap terhét hordozzuk. De arra már nem, hogy az eljövendő napok terhét is viseljük. Mert az ember soha sem egy nap terhe alatt törik össze, hanem több nap terhe alatt akkor, amikor a jövő terhét áthozza a mai napra. Az idegen istenek nem adnak békességet, hanem félelmet és aggodalmat a jövőtől, a haláltól és a szegénységtől. Az aggodalmaskodást egyedül Isten által lehet legyőzni. Ahol az igaz Isten van, ott összeomlanak a bálványok, de csak előtte omlanak össze. Az aggodalmaskodást Ő űzi el egyedül. Aki elhiszi, hogy Isten az Ur és az Ő Atyja, annak számára az aggodalmaskodás értelmetlen. Minden az Ő kezében van és nem a miénkben. Ezért az aggodalmaskodást nem lehet értelemmel legyőzni, hanem csak hittel.