Jézus a Szentlelket szélhez hasonlítja. Isten Lelke annyiban is hasonlít a szélhez, hogy munkája váratlan. A szél elkezd fújni anélkül, hogy számítanánk reá. Az ember nem tud neki határt szabni. A szél fú, ahová akar. Ilyen váratlan a Lélek munkája. Ki hitte volna, hogy a keresztyéneket üldöző Sault eléri? Kérdezhetnénk: Miért éri el az egyik embert és nem éri el a másikat? A szél tőlünk függetlenül fúj. Senki nem tudja a szelet akadályozni és irányát megszabni. A Lélek szabad. Hasonlít a Lélek a szélhez a maga különbözőségében is. A szél nem mindig egyformán fúj. Néha olyan csendben hozza a nyári meleget, hogy arcunkkal alig érezzük. Néha olyan erővel fúj, hogy letépi a házak tetejét, fedelét és a fákat gyökerestől tépi ki a földből. Ilyen a Lélek is. Olykor vigasztal és gyógyít. Máskor olyan, mint a pöröly és a tűz. Emberi életeket tör össze. Ezt fejezi ki Dávid? Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, melyeket összetörtél." És nem tudjuk megmondani, hogy a szél honnan jön és hová megy. Ki tudná megmondani, hogy a szél honnan kezd fújni? Nem tudjuk azt a helyet kezünkkel megmutatni. Így nem tudjuk megmondani, hogy a Lélek mikor kezd munkálkodni egy szívben. De azt sem tudjuk megmondani, hogy a szél hova megy, hol szűnik meg a fúvása. Hogy Isten kegyelmének a munkája egy emberen meddig mehet és mikor fejeződik be, nem tudjuk megmondani. Mikor Luther Mártont apja először tanította imádkozni, ki gondolta, hogy fián keresztül a Lélek szele átfú egész Európán?