Mi a sírókat nem nevezzük boldogoknak. Itt azonban a sírásnak egy különleges fajtájáról van szó: a bűnbánatban hullatott könnyekről. Maga Jézus mondta, hogy a mennyben örvendeznek egy bűnös ember megtérésén. Valóban áldottak azok, akik bűnbánatban szomorkodnak. Hogyan nyernek vigasztalást? Isten bocsánatának a békességével. Az Igét vonatkoztathatjuk Istennek a gyermekeire is, akiket bármiféle bánat ért ezen a világon. Mert Isten áldásai soha nincsenek közelebb hozzánk, mint akkor, amikor szenvedések keresztjét hordozzuk. A bánat idején jobban értjük az Isten dolgait, mint amikor az öröm napja sugárzik reánk. A szomorúság tisztítja a szívet a földi dolgok annyi hiábavalóságától, és így a fájdalom napjai sok esetben többet jelentenek, mint az öröm napjai. Ezért mondja az egyik ószövetségi tanító? Az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív." Ha azt akarjuk, hogy a földi bánatokból az áldás lehetőségeit tudjuk elfogadni, akkor a szenvedést úgy kell látnunk, mint Isten nevelőeszközét. Csak így lehet a fájdalom életünkben áldássá. Akik Őt szeretik, minden javukra van. Javukra akkor, amikor a bánatban életüket építi és gyógyítja az Isten.