A keresztyén élet veszélyeztetett élet akkor is, ha bűnbocsánatban részesült. Akinek a bűnei megbocsáttatnak, nem szűnik meg bűnösnek lenni. És akinek a bűne megbocsáttatott, arra továbbra is harc vár. Az első kérdés, amivel szembe kell néznünk: kísért-e az Isten? Hiszen Jakab apostol azt mondta: Isten senkit sem kísért. Segít az eligazodás abban, ha Jézus megkísértésére figyelünk? Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől." Jézust a Lélek vitte a kísértés helyére, de nem a Lélek kísértette, hanem a Sátán. Azt kérjük Istentől, hogy ne vigyen a kísértés helyére, ne vezessen olyan helyzetbe, ahol a kísértésbe beleeshetünk. A kísértés jellemző vonása, hogy Istentől el akar szakítani. Ebbe a kísértésbe nem visz bele az Isten, hanem bele enged. Amikor a kérést imádkozzuk, bevalljuk gyengeségünket: nem tudunk a kísértésekben a magunk erejéből megállni. A kísértésben az is veszedelmes, hogy legtöbb esetben nem látszik kísértésnek. Ott leselkedik ránk, ahol nem is sejtjük, a legvadabb farkas a legszelídebb bárány bőrében közeledik felénk. Isten nagy ígérete számunkra, hogy a kísértésben lehet győzni. A kísértés megtanít bennünket Isten karjaiba menekülni. Urunk győzelme mindig bátorító példa számunkra is úgy, ahogy Péter apostol mondja? Meg tudja szabadítani az Ur a kegyeseket a kísértésekben." Megszabadít engem is!