Ez a megszólítás azt jelenti, hogy Isten élő Isten, aki lát minket, hallja szavunkat, ismeri életünket. Az imádságban az ember nem magában beszélget Istenről, hanem beszélget Istennel. Azt a bizalmat fejezi ki ez a megszólítás, hogy a mennyei Atya ereje, hűsége, gondoskodása, segítsége értünk van. A kéréssel elismerjük, hogy függünk Tőle és nem akarunk Tőle független életet élni. Egész életünkkel Istenre utalt emberek vagyunk. A Vele való kapcsolatot a bűn sem tudja megszakítani. Az elesett gyermek is az Atya gyermeke marad. A tékozló fiú akkor is az atyja gyermeke maradt, amikor javait tékozolta. A megszólításban nem ezt mondom: Én Atyám, hanem mi Atyánk. A keresztyén gyermek nem egyke gyermek. Vannak testvérei, akiket imádságában az Atya elé visz. Ebben az imádságban tehát kitárjuk életünket mindenki felé. Ki vagy a mennyekben. Ez a kifejezés nem azt jelenti, mintha az Atya közelsége számunkra távolivá lenne. Azt fejezi ki ez a megszólítás, hogy Isten közel van hozzánk, mint Atya a gyermekéhez és mégis annyira felettünk van, mint az ég a Föld felett. Isten Atyánk. Azt adja számunkra, amire szükségünk van. És mennyei Atyánk, hatalmas Isten, aki meg is tudja számunkra adni azt, amire szükségünk van. Látható bizonyságtétel