Húsvét hajnalán hangzott el a kérdés Mária Magdaléna felé. Először a feltámadást hirdető angyal kérdezett, másodszor maga a feltámadott Ur. Olyan nagy és új volt a feltámadás ajándéka, hogy nem csoda, ha lépésről lépésre érkezett el bizonyossága az ember szívéhez. Igénk a feltámadott Ur első beszélgetését adja elénk. Ebben azt a tanítást kapjuk, hogy húsvétja nem annak van, aki elhitte a feltámadás tényét, hanem annak, akinek olyan valóság a feltámadott Jézus élete, mint egy ismerős emberrel való találkozás. Mária akkor ismeri meg Jézust, amikor az néven szólítja, mert a jó pásztor ismeri az övéit annyira, hogy a nevüket is tudja. Ez a beszélgetés arra is tanít, hogy a feltámadás a legszemélyesebb ügye az embernek. Amikor hitemmel megérzem, hogy nekem támadott fel és néven szólít engem, akkor lett a feltámadás számomra valóssággá. Amikor Mária a feltámadott Jézust meg akarja érinteni, Jézus megtiltja neki. Miért tette ezt? Arra akar tanítani vele, hogy feltámadásával nem a régi életbe tért vissza, hanem már a megdicsőült lelki testben él. Részese a mennyei világ dicsőségének. A feltámadott Ur az övéivel közösségben élő Ur. Egy az Atyjuk, egy az életük. Igy mondja Máriának? Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti [5tenetekhez." ?