Amikor a fegyveres katonák Jézus elfogására megérkeztek, nem rejtőzött el előlük. Még a Hold fénye sem volt szükséges, hogy Őt az ellenség megismerje. Önként jelentkezett. Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy többször kitért az ellenség elől. De most eljött Jézus órája és elindult a Golgota felé. Milyen nagy Lélek! Ezekben a válságos pillanatokban is a tanítványaira gondol, őket védi nem magát., Ezeket bocsássátok el!" Tanítványait meg akarja kímélni az ellenség bántalmaitól. Nekik ne jusson semmi belőle! Ezt mutatta meg, amikor a legnehezebb órában nem magával törődik, hanem az övéivel. Beteljesedett rajta, amit ellenségei mondtak róla, amikor a kereszten függött: Másokat megtartott, magát nem tudta megtartani. Jézus már a kereszthalál előtt szabadulás az övéi számára. Ő a szabadító. Azért jött, hogy az övéit megszabadítsa. Itt azokat szabadítja meg, akik később cserbenhagyták és megtagadták. Az elfogatás így lett előképe a golgotai keresztnek. Őt azért fogták el, hogy mi szabadok legyünk. Azért halt meg, hogy éljünk. A helyünkre lépett. Minden szenvedés Őt érte, melynek reánk kellett volna hullani.