Jézus földi vándorlásában egyszerűen, szegényen élt. Minden csillogás és pompa nélkül. De most az utolsó vacsorán kivételt tett! Egy tágas, szép termet vett igénybe. Az eredeti szöveg alapján egy kárpitozott, szépen elkészített teremre kell gondolni. Eddig nem volt hová fejét lehajtania, de most ünnepelni akar. Ez a vacsora valóban úrvacsora. Ellentétben a szegények étkezésével bor is van az asztalon. Ez a vacsora nem egy tragikus, lehangoló vacsora. Bár a kereszt árnyéka rávetődik erre a vacsorára, de felette a húsvéti fény ragyog. Jézus ezért ünnepelt. Aki ezt a húsvéti fényt az úrvacsora felett nem látja, az az utolsó vacsora értelmét nem értette meg. Az is meglepő, hogy Jézus az utolsó vacsorán halálának gyümölcseiről beszél. Úgy ünnepel, mintha a győzelmet már megnyerte volna. Az Ő vére sokakért kiontatik. Bizonyos volt a kereszt felől, de bizonyos volt a dicsőség felől. Igen! A halálba menő úr a győzedelmes Ur! Olyan új szövetséget köt tanítványaival, melyet a halál sem tud megsemmisíteni. És aki így látta Isten országának ügyét halála előtt, hogyan ne látnánk mi is úgy, mint Ő feltámadása, mennybemenetele után? Ne szégyenüljünk meg kicsinyhitűségünkkel!