János evangéliumában ezt olvassuk? Mindenki elment a maga házához, Jézus pedig elment az Olajfák hegyére." Jó ezen a kijelentésen elgondolkodni. Míg barátainak és ellenségeinek volt hol eltöltenie az éjszakát, Ő a szabad ég alatt, az Olajfák hegyén aludt. Ez is mutatja az Ő végtelen magányát és egyedüliségét. Mindenkinek volt otthona, csak Neki nem. Az egész Judeában Ő volt az egyedüli otthontalan ember. Hát nem adott Neki senki otthont? Ha megkért volna valakit, hogy adjon Neki helyet, bizonyára nem tagadta volna meg. Péternek volt felesége és így otthona is. Jánosnak is volt, hiszen Jézus anyját magához fogadta. Jézus olyan helyet keresett, ahol pihenni tudott. Lélekben teljesen egyedül volt, ezért ment az Olajfák hegyére. Hiszen családja sem értette meg. Milyen egyedül volt a világon földi élete alatt! A tömeg hallgatta prédikációit, de nem volt senki, aki annyira együttérzett volna vele, mint amennyire szüksége lett volna. Mindenki hazament. Nem olvasunk ki ebből a közlésből a nagy közönyösséget? A farizeusok nem tudták megérteni, hogy egy ilyen szent ember hogyan ehet együtt az elesettekkel. A tanítványok nem értették meg, hogy egy ilyen gazdag élet miért él ilyen visszavonultan., Miért nem mutatod meg magadat a világnak és miért csak nékünk?" — kérdezte egyik tanítványa, Voltak, akik azt mondták, hogy jó ember. Mások, hogy félrevezeti a népet. Milyen egyedül volt!