Jézus a tanítványoknak nemcsak Megváltója, tanítója, gyógyítója, hanem barátja is. Sőt azt is mondhatjuk: a barát legszebb mintaképét Jézusban találjuk meg. Ő példamutató számunkra a barátságban is. A Tizenkettőt barátainak hívta: Nem hívlak titeket szolgáknak, hanem barátaimnak. A tanítványok közül hármat különösen is barátjának fogadott: Pétert, Jakabot és Jánost. Közöttük Jánost különösen is szerette. Olvassuk, hogy Jézus szerette Mártát és az ő testvérét Lázárt. Ez a megjelölés azt jelenti, hogy Jézus személyes baráti viszonyban állott a bethániai család tagjaival. A barát nem érzi magát a barát fölött, sem nem nézi kevesebbre a barátot. Amikor Jézus barátainak nevezte tanítványait, egy szintre helyezte magát az egyszerű galileai halászokkal. Nemcsak úgy beszélt velük, mint a Megváltó a bűnössel, hanem mint barát a baráttal. A Lázár sírjához nemcsak Megváltóként érkezik, hanem mint a család barátja. Mint barát siratta Lázárt. Akik ott Jézust sírni látták, ezt mondták: Imé, mennyire szerette őt. Jánosra, mint barátjára bízza édesanyját a kereszten. Nem is kérdezte meg, hogy elvállalja-e édesanyja gondozását, mert tudta, hogy óhaját János kérés nélkül is teljesíti. Mint barát belátott a másik barát szívébe.