Jézus megkísértése a legfelsőbb szinten történt, mert Isten Fiát megkísérteni nem gyerekjáték. Ez a vállalkozás az ördögnek nem kis fejtörést okozott. Be kellett vetnie minden erőt, hogy célját elérje. Az ördög nem elméletekkel kísért, hanem a valóságból veszi a kísértés anyagát. Itt az éhséggel kísért. És kérdezhetnénk: Az éhség nem fenyegeti az Istennel való közösségünket? Az ember korgó gyomorral nem tud imádkozni. Az ördög számára az éhség nem életünk sebezhető pontja? Nem lehet a tömeget éhséggel terrorizálni? Az éhezés nem illik Isten Fiához. De kérdezhetnénk mi is: A világban a kenyér-kérdés nem tartozik a Krisztus szolgálatához? A megváltói munkáját nem ezen a, forró ponton" kellene kezdenie? Aki itt segített, valóban segített, az az emberiség barátja lesz. Ha Jézus megoldja a kenyér-kérdést, úgy vonul be az emberiség történetébe, mint az emberiség jótevője. Miért nem állott Jézus ezek sorába? Ő a kenyér-kérdést olyan komolyan vette, hogy a Miatyánk közepébe tette. Egynek érezte magát az emberiség minden éhezőjével. De az ördög kísértése ez volt: Az ember csak kenyérrel él. Az ember számára azonban az Ige is nélkülözhetetlen, hogy belőle éljen. Jóltevő van a világon több is, de Megváltó csak egy van.