Ha a karácsonyi történetet vizsgáljuk, meglep, hogy az újszülött Jézus körül milyen kevesen vannak. Először néhány pásztor, nem lehettek sokan. Mivel a szombatot nem tudták megtartani, a gyülekezet kiközösítette őket. Bennük a föld népe borult le a bölcső előtt. Utánuk jöttek a bölcsek, akikben a pogányság képviselete jelent meg. De hol maradt az Isten népe, Izráel képviselete? Megjelent Simeonban és Annában. Ez a két ember alkotja Máriával együtt az első templomi gyülekezetet. Simeon a sír szélén álló öregember, ölébe veszi a gyermeket. Együtt a múlt és a jövendő. Ő az első, aki Krisztus születésekor beszélt. Ő a próféta és igehirdető egy személyben. Amit mond, a Lélek jelenti ki számára. Milyen következtetést von le abból, hogy a Megváltóval találkozott? Eltávozhat a Földről békességgel, nyugodtan halhat meg. Akinek Krisztusa van, hazamehet békességgel. És ő mondja el azt is, hogy meghalni annyit jelent, mint elbocsáttatni. Nem magunktól megyünk, az Ur enged el akkor, amikor Ő akarja. És az Isten népéből az első misszionárius: egy öregasszony — nyolcvannégy éves — bejárja Jeruzsálemet a Krisztus ügyében. Ilyen színtelenül, hétköznapi módon folytatódik a karácsony. Jézus a templomban a két öreggel. Így indult el a Földön a Krisztus ügye, és így érkezett el hozzánk.