Üdvtörténeti sorozatunkban kirajzolódik előttünk, ahogy a Mennyei Úr az evangélium útját kiépítette. Nagyvárosokat vett célba, ott gyülekezeteket hozott létre, bázist épített ki. Majd a gyülekezetből, a nagyvárosból érte el a körülötte lévő településeket is az evangélium. Most elérkeztünk Efézusba, amely Kis-Ázsia fővárosa volt. Talán még arra is emlékezünk, hogy a második missziói út során Pál nem készült Európába, hanem szerette volna Ázsiában azokat a területeket bejárni, ahol még nem hirdette az igét. Próbált volna Efézusba, a fővárosba eljutni, de azt olvastuk, hogy „nem eresztette őket a Lélek”. Mert nem ők határozták meg, mikor és hol hirdessék az igét, hanem a misszió Ura gazdálkodott velük. Ez ma is így van. Kicsiben is persze, a mi nagyságrendünkben. Én magam is ezt éltem át a múlt héten kárpátaljai szolgálatomban. Csongoron van egy nagy központ, ahol mentőmissziós hetek folynak. Sokan megszabadulnak ott az alkohol rabságától. Évekkel ezelőtt hívtak oda szolgálatra. De nem jött össze. Azután Visken már az időpont is megvolt, de valahogy mégis megakadályoztattam. Egyszer csak fölhív egy fiatal lelkész, azt sem tudtam, kicsoda, és a telefonban bemondja, hogy Nevetlenfaluba hívnak evangelizációs szolgálatra. Azt mondtam első hallásra: – Tréfálsz velem? Ilyen falu nincs is. – De van – erősítette. Tényleg van. Mondtam, hogy várjunk egy-két hetet, térjünk vissza rá, mert előbb azokat az ígéreteimet kellene teljesíteni Kárpátalján, amik már előbb megvoltak. Néhány hét múlva fölhívott, én pedig olyan késztetést kaptam, hogy igent mondtam. Most megláttam az elmúlt héten, hogy ott egy-két éve ébredést indított be az Úr, és oda küldött a fiatal lelkész házaspár erősítésére. Mindazt, amit velünk cselekedett a fóti és a fasori ébredés évei alatt, mind átbeszélgethettük. Ez a hét ennek a jegyében zajlott. Napközben nagyon sok mindent kérdeztek, átgondoltunk, megbeszéltünk, hogyan is haladhat tovább a munka, és este hirdethettem az igét. Isten különös módon adta, hogy több faluból jöttek az emberek a templomba. Negyedórával előtte már zengett: „Ó Sion, éb redj…” De úgy ám, hogy a falu is visszhangzott, mert a templomból a hangot kivezették. Akik nem fértek a templomba, azok a hűvös idő ellenére is leültek a templomkertben. Voltak, akik kiálltak a kapujuk elé, és onnan hallgatták az igehirdetést. Átélve azt, ami ott történt, értettem, hogy Isten most oda irányította az utamat. Pál a harmadik missziói útján kapta a küldetését Efézusba. Nem is akármilyen szolgálat volt ez, hiszen a legtöbb időt itt töltötte. Több mint két esztendeig egyetlen helyen sem hirdette az igét, legfeljebb a fogságában. Efézusban ezt a hosszú szolgálatot végezte. Ma az efézusi eseményekből egyetlen, de nagyon fontos mozzanatot emeljünk ki. Isten nem csak az apostol igehirdetését áldotta meg, hanem a Szentlélek erejével sok gyógyítási csoda is történt. Így olvashatjuk: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük” (11–12. versek). Micsoda? Mondhatnánk, hogy itt varázslás történt. Kendők ereje gyógyított? Nem így történt, Testvéreim, mert az Úr soha nem varázstárgyak által gyógyít. Őt nem lehet használni. Nem lehet lokalizálni, hogy az Úr erejét befogjuk, mintha gyűjtőlencse lenne, és mi arra használjuk, amire akarjuk! Ő használja azokat, akik odaadják magukat neki. Itt nem a kendők gyógyítottak, még csak nem is Pál ereje gyógyított, hanem az élő Jézus volt jelen, akit Pál hirdetett. Pontosan megláthatjuk, hogy mennyire nem varázsige Jézus neve. Mennyire nem lehet Őt használni csak úgy. Ott a varázsló, ördögűző zsidók meglátták, hogy milyen ereje van Jézus nevének. Kapóra jött nekik, a praktikáikba be kell építeni ezt az új fogást. Hogyha ekkora gyógyulások történnek, akkor nekik erre szükségük van. És a megszállottak fölött kimondták: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!” (13. v.). Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia, akik nyilván jól kerestek abban a mesterkedésben, amit végeztek, ugyanezt tette. Beépítették az új fogást. A gonosz lélek visszafelelt: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” (15. v.). S ha még csak ennyit tett volna! De rájuk ugrott az a megszállott ember. Gondoljuk el, micsoda erő lehetett benne, hogyha hét embert legyűrt, megsebesített úgy, hogy ezek meztelenül, sebesülten menekültek el… Mindenki megrettent, aki látta a jelenetet. Azonnal hírül ment, hogy mi történt itt. Említettem Nevetlenfalut. Két-három évvel ezelőtt olyan szilvesztert tervezett ott egy üzletasszony, ahol a férjét, meg a barátokat összehívják, és valamiféle orgiát rendeznek. Kényeztetik a párjukat, mondván, hogy ilyet a világ még nem látott. Azon a héten, az utolsó napokban az utolsó simításokat végezték ott a bárban, az ő wellnessházukban, amikor valaki nyitva felejtette a gázcsapot, és egyikük rágyújtott. Olyan robbanás történt, amelyben ketten meghaltak azonnal. Az üzletasszonynak több mint 60 százalékosan megégett a bőre, teljes plasztikázást kellett végezni rajta. Így természetesen meghiúsult a tervezett alkalom. De hamarosan megtért ez az üzletasszony. Mi most ott voltunk ebben az újjáépített wellnessházban Akli-hegyen. Összejött a hívő nép a környékből, akikkel leültünk délelőtti beszélgetésre és imaközösségre. Az akkori esemény azt a vidéket, de egész Ukrajnát is megrázta (tv, újságok). Megrendültek az emberek, még akik nem hívők, azok is azt mondták, hogy az Isten keze belenyúlt az ötletbe. Az ószövetségi időkben Belsazár, a babiloni uralkodó a Jeruzsálemből elhozott szent edényekből tivornyázott előkelő vendégeivel. Még aznap éjjel betörtek a perzsák, Belsazárnak vége lett. Nem lehet játszani így az Úr nevével! Itt is ilyen rettenetes jelenet történt, amely megrázta Efézust. Itt érkezünk el az alapigénkhez. Ebben a helyzetben: „A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.” Mielőtt erre a fontos történésre figyelnénk, értsük meg az igéből, hogy Isten a gyermekei életében a soron következő dolgokra fölhívja a figyelmet. Tehát amit úgy lát, hogy az életedben, életünkben, a gyülekezet életében rendezni kellene, eljött annak az ideje, arra fölhívja a figyelmet. Nem most kezdett Pál igét hirdetni. Sőt Pál előtt Apollós járt Efézusban, aki hatalmas igehirdetője volt az Úrnak. Különösen azután, hogy Akvila és Priszcilla ezt a kiváló szónokot és szívével az Úrnak szolgálni akaró embert maga mellé vette, és volt benne alázat, hogy ez a sátorponyva-készítő házaspár hatalmasabban kifejthette előtte az Úrnak útját. Efézusban nagyon nagy szolgálatot végzett Apollós az ige hirdetésével. Pál itt van már régóta. És még nem kerültek elő ezek a dolgok. Az okkult praktikák meghúzódtak a hívők életében is, nem lett világossá előttük, hogy ebből is szabadulniuk kell. Nagyon jó ezt látni, hogy a hívők életében az Úr gondoskodik arról, hogy egyszer csak olyan igehirdetés hangzik, vagy olyat olvasnak, amellyel a következő lépésre, a meggyógyítandó, kitisztítandó területre felhívja Uruk a figyelmet. Most ezen a különös jeleneten át megállította őket. Megrendítette, elvégezte az életükben, hogy kitisztuljanak a mágikus praktikák megkötöző, fékező erejéből. Arra is felhívja ez az ige a figyelmünket, hogy az efézusi hívők hogyan hallgatták az igét. Hogyan válaszolnak Isten jelzésére? Íme, milyen mozgás támad! Eljönnek, megvallják, elbeszélik ilyenféle mesterkedéseiket, varázskönyveiket összehordják, elégetik. Testvéreim, mi hogyan dolgozzuk fel Isten hozzánk szóló jelzéseit? Hogyan dolgozzuk fel az igehirdetéseket? Egy vasárnap, ha innen kimegyünk? Szép volt, jó volt? Nem ez az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy mit mondott neked az Úr, és mit tettél te utána. Egyszer egy kereskedőt megkérdeztek, még Spurgeon idejében, hogy miről prédikált a nagy igehirdető vasárnap? Azt mondta: – Már pontosan nem emlékszem, hogy miről prédikált, de azt tudom, hogy másnap a Temzébe dobtam a hamis mérlegemet. Mit viszel el? Egy mondatban meg tudod fogalmazni, hogy most neked mit mondott ezen a vasárnapon az Úr, mire figyelmeztetett, mire bátorított, miben állított meg? Mit is kellene tennem a jövő héten? Nem biztos, hogy minden vasárnap ilyen karakteres történések lesznek. Ott, Efézusban sem így ment ez, hogy hétről hétre ekkora megmozdulás történt, de ha telnek a hetek és elmegyünk, mintha semmi se történt volna, akkor baj van. Akkor mi is rosszul hirdetjük az igét, de ti is rosszul hallgatjátok. Vagy mind a kettő, vagy az egyik, de baj van. Mert az Isten igéje azért hirdettetik, mert mindnyájunk életének lelki táplálékra van szüksége. Nagyon jó látni, hogy ezek a hívők komolyan vették a történteket, megrettentek és azt mondták: – Miről van itt szó? – Bizonyára Pál elmagyarázta nekik szépen, hogy mi van ennek a jelenségnek a hátterében. Pál elmagyarázta, hogy milyen súlyos dolog, ha a babonák, a varázslás, az okkult dolgok megfertőzik az életüket. Lehet a hívő életében is ilyen fertőzés? Igen! Amíg meg nem tisztul belőle, addig a hívő életére is hatnak ezek, ott lappanganak az életében ezek a bűnök. Évente, kétévente egyszer hangzik erről a szószékről igehirdetés az okkult megkötözöttségekről. Hallották már, akik régebben rendszeresen járnak a gyülekezetbe az 5Mózes 18 igéit. Néhány verset hadd olvassak innen: „Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Mert ezek a nemzetek, amelyeket előzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr” (9–12,14. versek). Amikor az ígéret népe megy Kánaán felé, Isten világosan elmondja, hogy mire figyeljenek. Sok mindent leír, Mózes 5. könyve gyakorlatilag összefoglalja az előző négyet. Arról beszél, hogy ha bemennek az ígéret földjére, mit tegyenek. Amikor házat építenek, ne dicsekedjenek, hogy az én kezem most már mit tett, hanem dicsérjék az Urat. Mit tegyenek a földjeikkel, hogyan osszák el. Mit tegyenek a jövevényekkel… Tehát az életüket, házasságukat szabályozza az Úr. Ezek között olvashatjuk ezt a határozott kijelentést is az okkult dolgokkal kapcsolatban. Megpróbálom összefoglalni ma is, miről van szó. Miért tiltja ennyire az Úr? A Sátán, aki nem szarvas-patás krampusz, hanem negatív szellemi hatalom, bukott főangyal, a magával ragadott angyalokkal együtt a démonvilágot alkotja. Igyekszik hatalma alá venni az életünket, vagy legalább annak egy-egy területét. Megkínál bennünket olyan segítséggel, amire mint hiánycikkre vágyik az ember. Persze nem mondja, hogy Ő kínálja, mert az Ő gyakorlata az, hogy letagadja magát. Kíváncsiságot ébreszt bennünk, érdeklődést, és gyanútlanul is bemegyünk olyan területekre, amelyeket csapdaként előkészít. Mert bárki ezek felé elindul csak kíváncsiságból is, máris mintha kimondaná, hogy „a lelkem nyitott, Sátán segíts, és szabad munkád van velem. Megnyitom magam előtted.” Az egyik ilyen terület, hogy olyat mutat meg, amit Isten elzár előlünk. Az igében világos: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké” (5Móz 29,28). Isten bizonyos dolgokat nem mutat meg nekünk. Többek között azt sem, hogy mikor halunk meg. Kevés ember van, mint Ezékiás, akinek azt mondta, hogy még tizenöt évet adok neked. Nem tudom, mikor halok meg. Bármennyire hiszem, hogy az Úré vagyok és hazamegyek, azért ha tudnám, hogy tíz év múlva ezen a napon halok meg, megzavarna. Isten tudja, hogy mit rejt el, és mit jelent ki nekünk. Mindazt kijelenti, amire ebben és a jövendő életben szükségünk van. Jön az árukínálat: jönnek a jósok, álomfejtők, jönnek a horoszkópok, jönnek a halottidézők, és a jövőről meg a túlvilágról a kíváncsi embernek, a bajban lévő embernek adják az információt. Persze nagyon furcsa információkat adnak, mert nagyon sokszor az a hamisság történik, hogy halottat nem idézhet meg valaki, hanem úgy történik ez, hogy a gonosz lélek produkálni tudja a jelenséget. A médium még a hangját is utánozza annak a valakinek. Meg azt, amit senki más nem tudott, csak az illető meg az elhunyt: tudja adni ezeket az információkat. De nem úgy van, hogy mi az elhunytakat kényünk-kedvünk szerint megidézhetjük. A gonosz lélek produkálja a jelenséget, megcsalja azt, aki ezek után megy. De ez még a kisebb baj. A nagyobb baj az, hogy közben ajtót nyitok ezeknek a gonosz erőknek. Mintha azt mondanám: – Segíts, tiéd vagyok, nyitva vagyok előtted! Tehát ez az egyik terület: a legkülönbözőbb módszerek, tenyérjóslás, csillagjóslások és a többi. A teljes asztrológia. Jól értsük: nem az asztronómia! Nem a csillagászattal van itt gond (az fontos tudományág), hanem a csillagjóslással: milyen jegyben születtem, mi határozza meg az én jövőmet? Még azt sem mondom, hogy ezek mögött nincsenek jelentős tények. Csak ezekkel a tényekkel nem Isten kínál meg bennünket. Hanem aki megkínál, az veszi is a vámot. Annyira csaló, hogy képes még Isten nevét is fölhasználni. A jósok nagy része vagy egy része a Szentháromság Isten nevében kezdi meg a jóslást. Az ige azt mondja: Utálja az Úr, aki ilyet cselekszik! De a Szentháromság Isten nevében kezdve azt hiszi az ember, hogy neki most Isten jelent ki dolgokat. A másik terület: védelmet ígér. Isten azt mondja: „Az Úr a te oltalmad jobb kezed felől” (Zsolt 121,5). Azt is mondja, hogy józanul zárd be az ajtót. Amennyire rajtad áll, próbálj ebben a dologban józan lenni. Sátán jön az ajánlataival: neked más biztosítékra is szükséged van. Persze megint nem mondja, mert nem mutatkozik be, eljátssza, hogy ő nincs is. Ő egy középkori figura, akit ki kell nevetni, meg aki ilyeneket elhisz, az is valahol lemaradt a gondolkodásban. Így kezdték a kánaáni népek védeni magukat – gondoljuk meg, ez volt már a csúcs –: az első gyermeküket föláldozták születése után, hogy az egész család védve legyen, nem pedig átok alatt. Borzasztó! Ha most elgondoljuk, ki az, aki elsőszülött a családjában, az gondolja meg, hogy befejezte volna pici gyermekkorban, ha elterjed ennek a gyakorlata. Félelemből tették, rettegtek. Ez a rettegésük kényszerítette őket arra, hogy a megszületett gyermekkel ezt tegyék. Nálunk is ismerős, amikor a kisgyermeket szenes vízben megmosdatják: ne legyen sírós. Ott, Kárpátalján elmondták, hogy veres fonalat kötnek a kezére, hogy a gonosz ne tudja érinteni. Valami babona, valami olyan gyakorlat, amelyik ilyen eszközön keresztül próbálja bevédeni, közben pedig beletették babonákkal a Sátán kezébe. Nem a gyermek bűne ez, azé, aki teszi, még ha jó szándékból teszi is. A gyermeken mégis rajta van a hatás: – Sátán segíts, a lelke a tiéd – mintha ezt mondanák. Így használják sokan a szerencsepatkót, amuletteket, kabalákat, nyakláncokat négylevelű lóherével, patkóval, a csillagjeggyel, amelyben születtek. Jól értsük, nem a nyaklánc ellen szólok én, hanem amikor valaki számára az az eszköz olyan, amibe a bizalmát veti. Lekopogás: egészen általános dolog, hogy valakitől kérdezik, hogy van, a család hogy van, és kopog. Ez a kopogás olyan cselekedet, amivel kifejezem: – Sátán, védd az enyéimet! És rábízom a rablógyilkosra, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva” (Jn 8,44) az enyéimet. Péntek 13.: hogyne lenne szerencsétlen – a Sátánnak! Melyik napon taposott a fejére az Úr Jézus Krisztus? Nagypénteken! És a tizenkét tanítvány mellett ki volt a tizenharmadik? Az Úr Jézus! És ha én emellé odateszem magam, kinyitottam a lelkem a gonosz előtt. Lehetne sorolni tovább, de most nem az a célom, hogy mindent elmondjak, hanem hogy érzékeljük, ezekkel (nem megyek vissza, mert nem lesz szerencsém stb.) az ő védelmét kéred. Ővele kötöd össze az életedet. Ő pedig ezt nagyon ki is használja. A harmadik terület az, hogy segítséget ígér. Az Ige azt mondja: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt 121,2). Természetesen az Úr segít eszközökön át, orvosokon, gyógyszereken, sok minden más eszközön keresztül is. Ma talán ez a legveszélyesebb, legtámadottabb terület, mert az ember segítségre, gyógyulásra vágyik. Egy hívő orvosnő könyvet írt ezzel a címmel: „Gyógyulás – bármi áron?” Ő nagyon világos különbséget tesz. A természetgyógyászat világa tele van okkult szellemi erőkkel való gyógyítási lépésekkel. Itt is különbséget kell tenni, mert nem baj, ha valaki kimegy és teafüvet gyűjt, és abból teát készít: a gyógyszertárakban is ezekből készülnek a drogok. Ennek megvan a fiziológiai összefüggése. De amikor a homeopátiás gyógyszereket egyre nagyobb számban elterjedve használják, miközben alig van bennük, szinte nincs is hatóanyag, és mégis hatnak… Mit gondoltok, miért? Kinek az erejével hatnak? Az idősebbek emlékeznek még rá, amikor a falusi vagy városi javasasszony eltüntette a szemölcsöt a kézről, amit semmi úton nem lehetett. Mi köze volt annak a tárgynak, amit leásott a javasasszony az eresze alá, hogy eltűnt az illető kezéről a szemölcs? Márpedig ezek tények. Mindenki tudta, hogy valamilyen szellemi erő dolgozik, ami a hatást kiváltja. Az energetikusok kivétel nélkül a démoni világ erőit használják. Két hete temettem valakit, és leányával jöttünk kocsival visszafelé. Ő nem hívő, nem vallja még talán azt sem, hogy Istenben hisz, de azt mondta, azért egy különös hatás érte: – Ott vagyok az orvosnál, és kiderült, hogy bioenergetikával foglalkozik. Egyszer csak azt mondja nekem: – A maga lelkében – ő nem tudta, hogy meghalt az édesapám, akkor még nem is volt meg a temetése – ott van valakinek a lelke, akit nem tud elengedni. Engedje el! Elengedtem. Az orvos megköszönte. – Meg voltam döbbenve, hogy mi van e mögött a jelenség mögött… – mondta nekem ez az asszony. Annyi lehetőségem volt, hogy azért elmondjam neki, hogy a szellemi világnak is két pólusa van. Természetesen nem egyenlő ez a két pólus. A Sátán egy fűszálat nem tud teremteni. Azzal zsonglőrködik, amit Isten teremtett. De ha valaki neki adja a hitét, a figyelmét, akkor az életében nagyon sok rombolást tud végezni. Többen tudnának erről beszélni közülünk is, hiszen vannak, akik szabadultak. Abból is szabadultak, hogy ők voltak a gyógyító emberek! S itt vannak a gyülekezetben. Közöttünk élnek, akik bocsánatot kértek és kaptak Istentől. Majd végig is járták azokat, akiknek végezték ezeket a praktikákat, hogy felvilágosítsák őket. Ehhez a területhez tartoznak a pszichotechnikák is. Most csak felsorolni tudok néhányat: autogén tréning, agykontroll, Darnel-tréning, reiki, transzcendentális meditáció, dianetika. Ide tartoznak a keleti vallások, a buddhizmus, a hinduizmus. Mögöttük ott van ennek a démoni világnak a hatóereje. A keleti gyógymódok: akupunktúra, akupresszúra. Mennyit vitáznak velünk, hogy miért mondjuk a gyerekeknek, hogy ne karatézzanak! A szellemi hátterű keleti sportokban a sarok felé meg kell hajolni. Azaz: tiszteletet kell adni, és bele kell helyezkedni abba az erőtérbe. Világosan elmondták, akik ezzel foglalkoztak és szabadultak. Ha már mindenáron keleti sportot akarunk, akkor cselgáncsozzon a gyermekünk. Vagy futballozzon, fusson, atletizáljon, ússzon. Tegye a sportokat, persze, hogy jót tesz a testnek! A jóga különböző formái is ide tartoznak. Sokan magyarázzák: én csak a testtartást, csak a légzést gyakorlom. Összefüggő rendszer az, amely mögött szellemi háttér van. Hihetetlen, milyen gazdag az a hálózat, amelyben fönnakadhatunk. Segítség, erőforrás – bármi áron? Mindezeknek mi a következménye? Az, amiért Isten féltette népét már a kánaániták démoni világától is. Ha ez csak társasjáték lenne! Isten nem mondta, hogy ne sakkozzunk, vagy ne fejtsünk rejtvényt. Ezt sehol nem olvassuk. Isten semmit sem sajnál tőlünk, csak bennünket félt. Soha semmit el nem akar venni az embertől, ami használ, csak azt, ami árt. Miről lehet felismerni, hogy ilyen csapdákba belement valaki? Rövidebb és hosszabb távú következmények jelentkezhetnek: kényszerek, természetellenes félelmek, kényszergondolatok (gyilkossági, öngyilkossági), parázna kényszergondolat (nem akarom, és mégis rajtam van ez a kényszer), dühkitörések váratlan helyzetekben, gátlások, természetellenes viselkedések (beszédkényszer, hallgatási kényszer). Természetesen különböző alkatúak vagyunk, valaki csöndesebb, valaki beszédesebb, de amikor ez átlép egy határt, és kényszeresen jelentkezik… A szenvedélyek mögött is rendszerint ott van valamilyen megkötözöttség. Sokszor már elengedné az alkoholt, de még nem tud szabaddá lenni, mert közben ez a lánc, amibe ő besétált, köti. Akkor buktatja föl, amikor akarja. Hányan mondják nekem: – Én nem iszom, csak időnként, de ha elkezdem, akkor hetekig. Azt is mondják: – Én akkor hagyom abba, amikor akarom. – Nem igaz! Macska-egér játék folyik vele. Nagyobb erő tartja a hatása alatt. További jelek: lelki tompaság, nem tud valaki megtérni, pedig szeretne. Nem látja világosan a bűneit, nem ragyog föl neki Jézus, az egész homályos, nem világos. Okkult képességek, látomásai vannak, megérzések: érzi, tudja, most valaki megbetegedett a családban, menni kell. Az Ószövetségből olvastam felsorolást, de erről van szó mai újszövetségi igénkben is. Látjuk, hogy mi történt ott, Efézusban. Hogy lehet ebből szabadulni? Hatalmas örömhír: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). Ez a „lerontsa” szó a görög eredetiben azt jelenti, hogy elengedni az ökröt, amelyik meg van kötve, vagy béklyót levenni valakiről, szabaddá tenni. Tehát kioldani, fölszabadítani, megszabadítani. A kiút Jézus! A kereszten ez a szabadítás is elvégeztetett! Hogyan végzi az Úr ezt a szabadítást az életünkben? Négy lépést mondok, szinte csak címszavakban. Az első: világosságot gyújt a szívünkben-agyunkban igéje által. Egyszer csak itt vagyunk, és hallunk róla. Felhívja a figyelmünket, felnyitja a szemünket. Lehet, hogy vitázunk, az elején furcsa, de aztán jobban figyeljük az igét, hogy mit mond a lelkipásztor… Mit mond az Isten igéje? Ha a kettő nem egyezik, az ige mellé álljatok! Az igét vegyétek halálosan komolyan! A második: bűnnek vallom. Ha ilyenbe belementem – tudatlanul is vagy tudatosan –, bocsánatot kérek érte Istentől. Hiszen amit Isten Igéje tilt és én csinálom, az bűn. Arra bocsánatot kell kérnem. Van bocsánat, de mondjam ki: – Bocsáss meg, Istenem ezért, ezért, ezért! És bocsáss meg azért is, ami nem jut az eszembe, de ehhez a területhez tartozik. A harmadik: tagadjak meg minden kapcsolatot a Sátánnal. Én magam mentem bele, tudatlanul is, tehát én nyitottam ki az ajtót, most mondjam ki, miután bocsánatot kértem: – Megtagadok minden szálat, ami a Sátánhoz köt. De majdnem ezzel egy lélegzettel mondjam ki: – Uram, egész szívemmel a tiéd kívánok lenni. Volt olyan lelkigondozott, aki eljött, hogy rettenetes jelenségek vannak az életében, olyan rémálmai, hogy nem mer elaludni. Amikor azt mondtam, hogy Jézushoz kellene átállnia, azt válaszolta: – Ja, a megtérésre gondol? Azt nem! Én csak ezektől az álmoktól szeretnék megszabadulni. De hogy gondolja, hogy ott marad ugyanazon a felségterületen? Ez így nem megy! Települjön át az Isten országába! Adja át az életét: Uram, vedd át az életemet! A negyedik, amit itt is látunk, Efézusban: elégetem, eltávolítom azokat az eszközöket, könyveket, írásokat, tárgyakat, amelyek összefűznek a démoni világgal. Ne sajnáljam. Ötvenezer ezüstpénz! Tudjátok, micsoda összeg – a hívőktől? Nem ám, hogy a világból összehordták! Egy ezüstpénz egy egész napi napszám volt! Ötvenezer ezüstpénznyit összehordtak az efézusi hívők. Csak ők! Álmoskönyvek, varázskönyvek, jóskönyvek, egyebek, amiket ők korábban cselekedtek, talán még hívő idejükben is cselekedtek. Mindezt lelkigondozó jelenlétében tegyem le. Mert hihetetlenül ravasz a Sátán, egyszerűen nem hagyja, hogy én csak úgy egyszerűen faképnél hagyjam. Ha ezt komolyan veszi a gyülekezet, és a jövő héten több százan azt mondjátok: – Kedves lelkész testvérek, hozom a könyveket, jövök megvallani – akkor biztos, hogy egy hét alatt ezt nem lehet lebonyolítani. De ezért is vagyunk itt! Nagyon sok ilyen könyvet kihordtunk mi már a táborba elégetni. Mert voltak, akik megértették, és hozták. Meg is szűntek a tünetek. Mert ha elvágjuk a villanyvezetéket, kialszik a lámpa. Mit olvasunk az efézusiakról? Mi lett az eredménye a megkötözöttségük felszámolásának? „Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.” Mint amikor az életedben egyszer csak egy góc kitisztul, és egészség árad oda be. A beteg ember egyszer csak megerősödik. Ugyanígy a lelki életedben: egyszer csak az Úr Igéje elfoglal olyan területet, hogy meglendül az egész. Benned és körülötted. Azok szívében ez történt, de a bizonyságtételük és életük nyomán is: az ige hatalmasan terjedt, és megerősödött. Ha valaki ma úgy hallgatta az igét, hogy „mit mond nekem?”, annak a következőt javasolom: vagy még ma, ha módja van rá, vagy a következő napokban (de ne halassza nagyon, mert elmarad az egész) keressen alkalmat arra, hogy csendben, imádságban Isten előtt végiggondolja életét ebben a tekintetben. Vegyen elő egy lapot, és írja fel azokat az okkult dolgokat, babonákat, amelyek az életét érintették. Ne mondja: az csak gyermekkoromban volt! Ha gyerekkoromban bekötötték a telefont, és máig nem kötötték ki, azon a telefonon, ha addig nem beszélt senki, beszélni lehet. Azt se mondja, hogy csak játszottam, mert ha játékból fogom meg a magasfeszültségű vezetéket, akkor is megcsap az áram. A gyermekkori babonáktól kezdve, hogy fogtuk a gombot a kéményseprőt látva, egészen odáig, amit csak felismerünk ezen a területen. Imádkozzunk: – Uram, juttasd eszembe! – Nézze át a könyveit, tárgyait, amelyek ezekhez a területekhez tartoznak, ne sajnálja elégetni azokat. Volt olyan fiatalasszony itt az ébredésünk idejében, aki már nagyon közel állt ahhoz, hogy megtérjen, és akkor a férje – mivel Angliába készültek, és az angolt nagyon tanulta – vett neki egy hatkötetes angol nyelvű tenyérjóslásról szóló könyvegyüttest. Hatalmas pénz volt. Hogy tanulja az angolt, meg érdekes is. Jött hozzám a fiatalasszony: – Tiszteletes úr, mit csináljak? Ez akkora pénz! Mondtam: – Ne érdekelje, mekkora pénz! Ne fogadja el, ne menjen bele! – Nem tudta megtenni. El is tűntek. Nem csak Angliába, hanem a lelki mezőkről is. Messzire. Megéri? Miután a fentieket megtette, keresse meg a lelkipásztorát, valamelyikünket, tegye le ezeket a bűnöket az Úr előtt. Meglátja, hogy az Úr Igéje benne is, körülötte is növekedni fog. Úgy legyen! Ámen.
Lekció
ApCsel 19,1-40