BÉKESSÉG

Ezen a karácsony előtti vasárnapon mindig együtt szoktunk lenni így, családi karácsonyi istentiszteleten. Kedves alkalmak ezek mindannyiunknak nagy ajándék, hogy itt lehetnek a gyerekek is közöttünk. Ilyenkor a gyerekek szolgálnak, tulajdonképpen engem is ők kértek meg, hogy az igehirdetést mondjam, még az igét is megkaptam: miről kell ma beszélnem.
Két része lesz a mai istentiszteletünknek is, mint mindig ilyenkor, az első felében ők közvetítik Isten igéjét nekünk, a második felében pedig majd arról az igéről hangzik rövid, remélhetőleg a gyermekek számára is érthető igemagyarázat, amely igét kijelöltek.
Hallgassuk figyelmesen az egészet. Akinek hátul végképp nincs helye, talán a termekben még van hely, oda szíveskedjenek átfáradni a testvérek, és most átadom a szót a gyerekeknek. Úgy hallgassuk, amit mondanak, mint ami szintén Isten igéjének a hirdetése.
***
Az Úr Jézus születéséről szóló bibliai elbeszélést meghalljátok majd karácsony napján a gyermek-istentiszteleten. Most arról lesz szó, mit hozott nekünk Jézus. Sokaknak úgy is gyakran ez a legfontosabb kérdés. Akinek van kicsi testvére, tudja, ha vendég érkezik, akkor elősorjáznak a kicsik, felnéznek a vendégre, és mi az első kérdés? - Mit hoztál? Az is érdekel minket, hogy vajon most karácsonyra ki milyen ajándékot fog kapni. Van, aki már tudja, mert megleste, vagy egyenesen kérte és megegyeztek előre, de van, aki nem tudja, és meglepetésként várja.
Mit hozott nekünk Jézus, amikor karácsonykor emberré lett? Már 700 évvel korábban Ézsaiás próféta által Isten meg-ígérte, megjövendölte azt, amit Jézus hozni fog. És ezt egy szóban így foglalhatjuk össze: békesség. Maga Jézus is azt mondta, amikor itt volt és tanított: „bé-kességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek.” És amikor karácsony éjszakáján az angyalok megszólaltak és a pásztorok olyat hallottak, amilyet még soha, akkor az a csodálatos angyali ének is így kezdődött: „Ne féljetek! Dicsőség a magasságban az Istennek, és a földön békesség.” Karácsonykor Jézus békességet hozott.
Azt nézzük meg most röviden, hogy miért van nagy szükségünk erre a békességre, hogy mit jelent az a gyakorlatban, és hogy hol lehet beszerezni, hogyan lehet a mienk.
1) Miért van nagy szükség békességre? Azért, mert nagy a békétlenség ezen a világon. Ti is hallotok arról, hogy milyen sokfelé háború pusztít. Milyen sok kisgyereknek az apukáját megölik a háborúban, pedig ő semmit nem ártott azoknak, akik elpusztítják. Tele van ez a világ gyűlölettel. Sokan félnek, rejtőznek, bújnak. Tele van a világ menekültekkel. Hosszú évek óta a mi országunkba is minden oldalról menekültek érkeztek, akik mire hazamennének, már nem találják az otthonukat.
Képzeljétek el, ha most istentisztelet után hazamentek, és ott, ahol az otthonotok van, egy romhalmaz lenne, mert közben lerombolták, és ami benne volt, mindent elvittek és nincs hova menni. Nincs meleg szoba, nem vár otthon a félig elkészített ebéd, vagy nem várnak azok, akiket otthon hagytatok. Nincsenek, mert a gyűlölet elpusztította őket. Emiatt befészkeli a félelem az ember szívébe magát: Jaj, nehogy velünk is ilyen történjen.
Ezen a mai napon is nagyon sokan fáznak, éheznek és félnek, mert nincs bé-kesség ezen a világon. De nincs békesség egy országon belül sem. Ti is hallotok arról, hogy itt is milyen sokan ártanak egymásnak, milyen sok embernek ellensége van. Milyen sokan azt tervezik, hogyan tegyenek valami rosszat egy másikkal. A hatalomért, a pénzért mennyi gonoszságra képesek az emberek. Csúnya hazugságokat terjeszt róla, vagy egyszerűen lelövi az utcán. Nincs békesség.
És a családban? Ott hátha van. Legalább otthon. Ott mindig mindenki nyugodt, mosolygós, mindenki szereti a másikat. Nem? Néha ott sincs békesség. És olyan apróságok miatt békétlenség támad. A múltkor meglátogattam egy ismerős családot, és éktelen kiabálás hallatszott a gyerekszobából. Mind a három gyerek egyszerre sírt és kiabált. Mi baj van? Mind a három sorolta a panaszait, mi a békétlenségnek az oka. - Elvette a radíromat - óh, szörnyűség! Mekkora az a radír? De elvette, és az enyémet vette el! Igen, de ő utána odajött és megvert. És akkor mondta a harmadik is: miközben azok verekedtek, őt meglökték, és ezt a házi feladatot nagyon szépen akarta megírni, s most tessék megnézni, mi van ott a füzetben. És ő magyarázhatja a tanító néninek: nem ő a hibás, hanem ezek meglökték, - és már nekik is esett és harmadiknak ő is püfölte őket. Erre jöttek haza a szülők, egyébként is fáradtan és idegesen. Látják, mi van otthon: áll a bál. Hogy lehet ott rendet csinálni? Ők is idegesebbek lesznek és így tovább. Egy radír miatt... Elvette a radíromat!
Sokszor még otthon sincs békesség, mert ez a mondat is elhangzott ott: azt még visszaadom neki! És ha ő visszaadja, akkor ő megint visszaadja, és így nincs vége ... Nincs békesség sokszor otthon sem. Miért? Mert a szívünkben nincs békesség, és ez jön aztán felszínre, és ezért tudunk pici ügyekből nagy sérelmet csinálni, ezért tartjuk a haragot, és emlékezünk arra, hogy ő legutóbb mit tett ellenem. Ezért igyekszünk megtorolni, és ott él a bosszúvágy sok ember szívében. Nincs békesség a szívünkben, ezért van nagy szükség arra, amit Jézus Krisztus ígért: én békességet hagyok néktek. S hozzáteszi, hogy egészen pontosan tudjuk, miről van szó: az én békességemet adom néktek. Mindenki vágyik a békességre, és örül annak, ha az van.
2) Mit jelent a gyakorlatban, ha valaki kapja ezt a békességet? Ézsaiás próféta egyszerű és erőteljes képekkel igyekszik ezt elmondani: akkor a farkas a báránnyal lakik, a párduc a kecskegida mellett hever. A borjú és az oroszlán együtt lesznek. És amikor egy kisgyerek a mérgeskígyó felé nyújtja a kezét, az nem marja meg, mert nem árt és nem pusztít senki, sehol.
A farkas mindig megtámadja a bárányt, a bárány mindig fél a farkastól. Azt mondja Ézsaiás: ahol az Úr Jézus megjelenik, és az Ő békessége kiárad, ott a farkas nem fogja megtámadni a bárányt, és a báránynak nem kell félnie a farkastól. Ilyet még nem láttunk, az ember esze megáll! Az oroszlán és a kis boci együtt fekszenek, és az oroszlán nem falja fel a bocit, a boci meg nem menekül hanyatt-homlok az oroszlán elől. Hogy lehet ez? Ez egy jól nevelt oroszlán? Ézsaiás próféta azt akarja ezzel kifejezni, hogy ez nem nevelés kérdése, belül változik meg valami, ahol Jézusnak a békessége kiárad. Az oroszlánszívű és indulatú ember nem akarja többé bántani a gyengébbet, a kiszolgáltatottat. A gyengébbnek meg a kiszolgáltatottnak nem kell többé félnie tőle. Akármit csinál vele, akkor sem bántja. Ki hallott még ilyet?
Ez az, amikor beteljesedik, amit Jézus mondott: az én békességemet adom nektek. Itt benn, belül változik meg valami az emberben. És ez az emberekre is érvényes. Nyilván Ézsaiás nem az állatok világáról akart elsősorban beszélni, hanem azt mondja: amilyen képtelenség, hogy a farkas nem ugrik neki a báránynak, olyan képtelenség az, hogy egy indulatos, irigy, haraggal teli ember nem üt oda, vagy nem üt vissza a másiknak. De ahol Jézus békessége megjelenik, ott ilyen szelíd farkasok lesznek. A farkasok belül változnak meg. A farkasszívű ember új szívet kap, békesség árad belőle. Nem irigyli azt, ami a másiknak van, nem akarja kicsavarni a kezéből és úgy megszerezni. Nem akarja titokban ellopni, amikor nincs otthon. Nem akar ártani neki, hanem adni akar neki, segíteni akar neki. Örül annak, ha a másiknak jól megy, és örül annak, amije neki is van. És ha valami hiányzik neki, akkor azt kéri attól a Jézustól, akitől már sokkal többet kapott, - akitől kapta ezt a békességet is. Mert Jézus nemcsak ígéri, hanem adja is ezt. „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek.”
3) Hogyan lehet ezt a békességet megszerezni? Azt mondtam, arról lesz ma szó, mit hozott nekünk az Úr Jézus, amikor emberré lett karácsonykor. A karácsonyi angyalok is azt mondták, maga Jézus is azt mondta, évszázadokkal azelőtt már a prófécia azt jövendölte, hogy Ő hozza el ezt a békességet. Jézusnak ez a karácsonyi ajándéka. Ő nem viselkedni tanít meg minket, hanem megváltoztat belülről.
Egyszer, éppen karácsony napján, egy rokon családnál voltam, ahol sokféle feszültség, harag volt a jelenlevők között, és az ebéd elején őszintén megegyeztek, hogy legalább most, amíg ebédelünk, ne veszekedjünk. Nagyon örültem, hogy nem arra készülnek, hogyan fognak most veszekedni. Képzeljétek el, amikor a süteményre került a sor, az egyikük mondott valamit, ami a másik társaságnak régi sérelme volt, erre ők, mintha beléjük csíptek volna, ugrottak, s pillanatok alatt beindult a régi veszekedés, amit már sokszor lehetett hallani sokféle változatban.
Nem tudjuk mi belül megváltoztatni magunkat. Egy ideig uralkodni tudunk magunkon, fegyelmezem magamat a süteményig, aztán vége, mert belül semmi nem változott meg, csak egy ideig igyekeztem jól viselkedni. Mihelyt bántanak, azonnal a régi indulat jön elő.
Nos, Jézus Krisztus ezt a régi indulatot veszi ki az ember szívéből, s hogy ne maradjon üresen a helye, adja oda az Ő békességét. Karácsonykor Ő ezt a lehetőséget hozta, hogy belül változhatunk meg.
S hogy csinálja Ő ezt? Azt mondja a Biblia, úgy csinálja, hogy mindenekelőtt Istennel békít ki minket. Mert minden ember a szíve mélyén fél Istentől. Miért fél? Mert tudja, hogy vétkezett Isten ellen. És ha nincs is igazán hite, valami homályos félelem ott van, hogy azért ennek a sok huncutságnak, gonoszságnak, amit csináltam, valami következménye lehet. Jézus karácsonykor azért jött, hogy Istent megbékéltesse, hogy a mi gonoszságaink következményét elszenvedje, és minket biztosítson arról, hogy Isten nem ellenség. Nem kell tőle félni. Béküljetek meg az Istennel - olvassuk a Bibliában. Béküljetek meg az Istennel, mert nem kell tőle félni. Nem haragszik. Az Ő igazságos haragját Jézusra öntötte ki. És amikor az Úr Jézus meghalt a kereszten, akkor szerzett nekünk igazi békességet. Tulajdonképpen Ő maga az a békesség, ami betöltheti a szívünket. Ugyanis, ha valaki erre a békességre vágyik, Jézusnak kell belülkerülnie az életünkbe. Ő a mi békességünk. Aki Ővele összeköti az életét, azt Ő belülről változtatja meg. Abban az Ő békés természete kezd fejlődni. És az nem azért tud már megbocsátani, meg nem haragszik, meg nem áll bosszút, mert ő jobb ember lett, hanem mert Jézus Krisztust befogadta a szívébe. Ezért történt a karácsony. Ezt a nagy lehetőséget nyitja Ő meg előttünk is. És így kínálja ma is mindenkinek az Ő békességét.
Hogy történik ez a gyakorlatban?
Volt egyszer két család, akik hosszú ideig jóban voltak, s egyszer valamin összezördültek - szintén valami apróságon, de azt óriásira felfújták, és attól kezdve minden pici dolog rossz volt, amit a másik csinált. Különös baj volt az, hogy szomszédok is voltak. És milyen jó volt, amíg békességben voltak a szomszédok, - s mostantól kezdve minden baj volt: hangosan szól a tv-jük, megint oda állt az autóval, a gyerekeik rámentek az ő füvére, és letaposták a virágokat... Minden baj volt. A gyerekeikbe is betáplálták ezt, hogy haragudj a másikra, mert azok ilyenek meg olyanok. Egyszer azonban csoda történt. Az egyik apukát egy hívő barátja elvitte egy gyülekezetbe, és ott az apuka befogadta a szívébe az Úr Jézust. Még aznap átment a szomszédba és bocsánatot kért mindenért, amit elkövetett ellenük. Azok kinevették. És attól kezdve még nehezebb lett a helyzetük. Attól kezdve emiatt is csúfolták, hogy ez a hívő, ez a szenteskedő milyen gyáva: bocsánatot kért. Ő azonban állta a sarat, attól kezdve sokat imádkozott a másik családért. Ha nem köszöntek vissza, akkor is kedvesen előre köszönt mindig, sőt, ha lehetett, segített is rajtuk.
S történt egyszer, hogy a másik családnak, ahol nem lett hívővé még senki, az egyik kisfiát hazafelé jövet elütötte egy autó az utcán. Nem sokkal ezután, néhány perc múlva, érkezett oda a hívő apuka megpakolva nagy csomagokkal. Lerakott mindent ott a fa tövébe, azonnal felszaladt, hogy értesítse az elütött gyerek családját, de nem volt otthon senki. Erre ő maga hívott mentőt, szólt a feleségének, hogy mit készítsen össze a kórházba, s ő maga bekísérte a mentővel a kórházba. Ott mindent elintézett, mintha az ő fia lett volna. Amikor a kisgyerek már ágyban feküdt, és minden rendben volt körülötte, még akkor is ott állt, s akkor érkezett meg a kisfiúnak az apukája. Nagyon meglepődött ezen, hogy az a má-sik úgy gondoskodott az ő gyermekéről, mintha a sajátja lett volna.
Ott állt a két apa a betegágy mellett. Mit kelljen most mondani? Köszönöm szépen, igazán kedves voltál. Vagy mit? Úgy történt, hogy ott kibékültek. Megkérdezte az elütött kisfiú apukája: hogy tudod ezt csinálni? Amikor sokszor csúfoltalak, mégis kedves maradtál. S akkor a hívő apuka elmondta röviden: neki az Úr Jézus ad békességet a szívébe, és azért tudott ilyen maradni. - S hogy van az, hogy szeretsz minket, mikor mi az ellenségeid vagyunk? Hát az is így van.
Az a másik ember nem lett még hívővé, de kénytelen volt megtapasztalni, hogy valami Jézus Krisztusból kiárad a körül, aki igazán hisz benne, akiben ott él Jézus a hit által. Aki kapta az Ő békességét, annak akkor is békessége van, ha bántják. Akkor is megmarad a békessége, ha éppen ő lesz beteg, ha anyagi gondjai vannak, ha nehézségek támadnak az életében. Ez a békesség mindig megmarad.
Nem kell nektek Jézus Krisztus karácsonyi ajándéka? Ő most nektek mondja: békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek.
Jó lenne, ha ma ezt nemcsak megtanulnánk, hanem a szívünkbe is bevésnénk, sőt egy rövid imádságban mindenki kinyújtaná a kezét: Úr Jézus, kérem ezt a békességet. Az én szívemben is sokszor van békétlenség, viszonylag könnyű engem is megharagítani. Van bennem keserűség is. Vedd ki mindezt, és te gyere a helyére, és add nekem a te békességedet.
Azt hiszem nem, nehéz kitalálnotok, hogy mi lesz a mai aranymondásunk. Jézusnak ezt a mondatát vigyük magunkkal: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek.” Az aranymondáson látható a karácsonyi csillag, ami arra emlékeztet, hogy karácsonykor hozta nekünk Jézus ezt a békességet, s látható egy kedves kép, ahol gyerekek szeretettel mosolyogva összeölelkeznek, látszik, hogy békességben vannak.