NEM ÍTÉLLEK EL

Megrendítő történet ez, és nagyon sok fontos üzenet van benne. Majd valamikor később még visszatérünk rá, ha Isten segít minket. Ma csak a szereplőit vegyük sorra. Mit mond el ez a leírás erről az asszonyról, az írástudókról és vénekről, és mit mond el a mi Urunk Jézus Krisztusról?
Próbáljuk minden részletében úgy komolyan venni a történetet, ahogy itt le van írva. Mit tudunk meg az asszonyról?
Azt, hogy tetten érték házasságtörés közben. Ezek a farizeusok és írástudók vagy a megbízottaik rábukkantak vagy rárontottak éppen házasságtörés közben. Milyen megalázó helyzet ez már önmagában, hát még a folytatása! Azonnal kiállították a középre, belökdösték a templomnak abba a csarnokába, ahol Jézus hatalmas sokaságot tanított. Kiállították a középre, nyilvánosan megszégyenítették és világgá kürtölték a bűnét.
Idézték a Mózes törvényét, amit ők betéve tudtak, és a megfelelő paragrafus idézése után mint bíróság, hivatalosan kihirdették az ítéletét. Az ítélete halál. Ennek a büntetésnek most már csak a végrehajtása idejét kell meghatározni.
Ott áll középen ez a szerencsétlen asszony ilyen lelkiállapotban és körülmények között, aztán történik, ami történik - ahogy hallottuk, és a végén - amikor csak ketten maradnak - ő moccanni sem mer onnan, Jézus beszélgetni kezd vele.
Érdekes, hogy a farizeusok nem beszéltek vele, csak róla. Tárgynak tekintették. Már halottnak tekintették. Mint egy hullát, nemcsak erkölcsi hullát. Jézus embernek tekinti, emberszámba vesz még egy ilyet is. És a végén isteni teljhatalommal kihirdeti a felmentő ítéletet. Felmenti a halálos büntetés végrehajtása alól.
Ennyit tudunk röviden az asszonyról.
S mit tudunk ezekről az írástudókról és farizeusokról? Az elnevezésük arra utal, hogy a Nagy Tanácsnak a vezetői voltak. Annak a hetven tagú testületnek, amely Izráel legmagasabb közigazgatási és vallási grémiuma volt, amely döntött a legfőbb ügyekben. Sokat elárul már maga ez is, hogy tetten érik ezt az asszonyt. Az ő feladatuk az volt, hogy keressék a bűnt az emberekben. Hogy nyitva tartsák a szemüket, figyeljenek mindenkit, és csapjanak le azonnal a bűnösre. Azonnal mint bírák lépnek a színre, semmi tapintat, megértés. Ez nem szükséges itt. Itt eljárni kell. A törvényt kell érvényesíteni. Valaki megszegte a törvényt, még idejében felismertük, érvényesüljön hát a törvény!
Mi a büntetése? Azonnal tudják, hogy mi az. Ugyanakkor haragszanak Jézusra is és kapóra jön nekik, hogy ott van Jézus. Mielőtt az ítéletet végrehajtják, megkérdezik Őt, hogy mit szól hozzá? Az ítélet már eldőlt, azt nem fogja befolyásolni Jézus hozzászólása, de ez csapdahelyzet Jézusnak. Őt is vádolni akarják. Kétszer egymás után fordul elő ez a szó. Azonnal vádolják az asszonyt, és azért kérdezték meg Jézustól ezt, hogy vádolhassák Őt. Jézust is szeretnék valahogy halálra ítélni. De ez nem olyan egyszerű. Ez azonban most nagyon alkalmas helyzet. Mindenkit vádolni akarnak.
Ezért kérdezik meg: Mózes ezt mondta, hogy kövezzék meg, de te mit szólsz hozzá? S Jézus nem szól hozzá semmit. Csend van. Kínosak ezek a csendes pillanatok. Nem is bírják sokáig. Azt olvassuk: erőszakosan újra és újra kérdezték, na mondj már valamit. Mi a te véleményed? Gyerünk, gyerünk, mert az ítéletet végre kell hajtani - nem lehet húzni az időt, ez komoly dolog. Mi komoly emberek vagyunk. A hatalom és a törvény képviselői.
Sokan találgatják: vajon mit jelenthetett Jézusnak ez a beszédes hallgatása? S ha már megjegyzi a Szentírás, hogy Ő írt valamit a földre, vajon mit írhatott oda Jézus? Nem tudjuk, mit írt, nem tudjuk, mit jelentett, ne kezdjük el találgatni. Mindenesetre, ha egy kicsit beleéljük magunkat a helyzetbe, ez valóban beszédes hallgatás lehetett Jézus részéről.
Aztán látva a türelmetlenségüket, felállt és azt mondta: igen, a Mózes törvénye valóban ezt mondja, és a törvényt érvényesíteni kell. Úgy, hogy aki közöttetek nem bűnös, az kezdheti a kivégzést. Az vesse rá az első követ.
Erre nem számítottak. Ők a törvényt csak ezen az egyen akarták érvényesíteni. Jézus azonban azt mondja, hogy ha az igazság bajnokai vagytok, akkor a törvény mindenkire érvényes. Aki nem parázna, nem házasságtörő, kezdheti a kövek dobálását. Mert vagy mindenkin érvényesítjük a törvényt, és akkor kövezzük agyon mindazokat, akik paráznák, vagy esetleg ennek az asszonynak is lehet még lehetőséget adni arra, hogy megváltozzék.
Félelmes az utána következő mondat: miután megint döbbent csend lett, „egymásután kimentek, kezdve a vénekkel.” A bírákból pillanatok alatt vádlottak lettek. Mindenki kiment. Senki nem merte rádobni az első követ.
Némely régi kézirat hozzáteszi: „a lelkiismerettől vádoltatván.” Jézus szavai működésbe hozták a lelkiismeretüket. Nagyon érdekes ez a kifejezés is. Tudjuk a Szentírásból, hogy a lelkiismeret finom műszerét Isten teremtette az emberbe. Ez a finom műszer azonban éppen úgy tönkrement, mint ahogy az ember egész belső szellemi műhelye az Isten elleni lázadás, a bűneset után. Ezért a lelkiismeretet el lehet altatni, félre lehet vezetni, meg lehet vesztegetni. Mindent lehet vele csinálni a bűneset óta. De Isten Igéje éppen úgy meggyógyítja és újra működésbe hozza, mint ahogy Isten Igéje a megromlott embert is újjá tudja teremteni.
Nem különös, hogy ez előtt nem szólalt meg a lelkiismeretük? Jézus szavai újra működésbe hozzák ezt a finom műszert. Vádolni kezdi őket a lelkiismeretük. Kinek-kinek eszébe jut a maga házasságtörése. S lehetséges az, hogy mindegyiküknek volt? S a lelkiismerettől vádoltatva kimentek onnan. Bírákból vádlottakká lettek. De még rajtuk sem hajtatott végre az ítélet. Ők is kaptak még haladékot.
És mit tudunk meg Jézusról? Azt, hogy Ő nem azért jön-megy a templomban, hogy rajtakapjon embereket a bűn elkövetésén, hanem Ő tanít. Mutatja az Isten országába vezető utat, ahova jöhetnek azok is, akiket éppen most rajta lehetne kapni. Jöhetnek azok is, akik azt gondolják magukról, hogy ők bűntelenek, aztán pillanatok alatt kideríthető, hogy ők is ugyanolyan bűnösök - mindenki jöhet.
Jézus ezért jött, hogy mutassa az utat. Azt az utat, amelyet Ő már ki is taposott. Amikor eljött az örökkévalóságból utánunk, egy ösvényt, egy csapást vágott a bozótban, és ezen el lehet indulni. A végén van egy nyitott kapu, nekünk mennyország kapuját újból kinyitotta - ahogy egy szép adventi-karácsonyi énekünk mondja. És aki komolyan veszi, amit Ő mond, elindulhat oda.
Jézus tehát tanít. Nem sértődik meg, hogy megzavarják a tanításban - gondoljuk el: odalökdösnek egy asszonyt, jönnek utánuk sokan. Abba kellett hagyni azt, amit Ő csinált. Nem sértődik meg, nem háborodik fel, hogy: ismét ravasz csapdát állítottak neki, - Ő azonnal átlátta, miért kérdezik a véleményét: te mit szólsz hozzá? Remélik: valami olyat mond, hogy Ő lesz a következő, akit meg lehet kövezni. Nem háborodik fel ezen sem. De nem is felel azonnal a kérdésre, hagy időt mindenkinek gondolkozni.
Olyan ritkán szoktunk nyugodtan gondolkozni a legfontosabbakról. Hát itt lehet. Ebben a csendben provokálja Jézus hallgatóit, de szeretettel, és valami jó cél felé akarja őket hívni. Nem tudom, éreztük-e ebben a történetben a Mindenhatónak a felséges nyugalmát. Jézust nem lehet idegesíteni, Ő tudja, hogyan zárul majd ez a történet. Ő ura ennek a helyzetnek is, ura mindazoknak, akik ott vannak, azoknak is, akik úgy gondolják, hogy a hatalom képviselőiként lépnek ott fel, az ellenségeinek is, az ellenfeleinek is, a riadtaknak is, azoknak is, akik talán bosszankodnak, hogy miért nem hallgathatják tovább a tanítását. Ő mindenkinek ura. Ezért tud valami olyat mondani, amire senki nem számított:
„Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ.” Ezzel Jézus nem mondja azt, hogy a házasságtörés nem bűn. Azt sem mondja, hogy a Mózes törvénye nem érvényes, és aki ezt a bűnt elkövette, nem kell megkövezni; hanem azt mondja: akkor következetesen érvényesítsük a törvényt. És akkor most mindenkit irtsunk ki?
Az egyik írásmagyarázó azt mondja: Jézus valószínűleg azt írta a földre: hát a férfi hol van? Ahhoz ketten kellettek, hogy házasságot lehessen törni. És itt csak egy asszonyt taszigálnak maguk előtt.
Ne találgassuk, mit írt a földre, mert nincs itt a Bibliában. De ettől függetlenül is fel lehet tenni a kérdést: a férfi hova szaladt? Őt ki fogja agyonkövezni? Miért nem futnak utána a törvény képviselői, ha ennyire tudják: milyen bűnt hogyan kell megbüntetni? Az egyik szaladhat, a másiknak el kell pusztulnia? Ilyen igazság a törvény igazsága? Mózes nem ilyen törvényt adott! Isten nem ilyen törvényt adott Mózes által. Az egész törvényértelmezésük hamis, és annak a végrehajtásában nemcsak következetlenek, hanem tehetetlenek.
Nagyon valószínű, hogy mindennek a súlya rájuk szakadt ott. Valami nagy dolognak kellett ott történnie, hogy egytől-egyig elmenjenek. Azok, akik hangoskodtak, akik a maguk igazáról meg voltak győződve, a másik bűnösségét bizonyítottnak látták, a paragrafust pontosan citálták, - egyszer csak mindez nem ér semmit. Nem lehet megvalósítani. Lehetetlenekké válnak.
És ketten maradnak ott: a vádlott és a védője. Az asszony és Jézus. A vádlók egytől egyig elmentek. Tudniillik közben ők is vádlottakká váltak.
És olyan kedves ennek a történetnek a végén az, ahogy Jézus beszélgetni kezd ezzel az asszonnyal. Hogy valóban emberszámba veszi, és nem oktatja, nem a törvényt idézi. Kérdezi, szóra bírja: hol vannak a te vádlóid. Nincs senki, aki el akar ítélni? És erre elhangzik az a mondat, ami ennek a történetnek a csúcsa számomra: Én sem ítéllek el! Ezt a mondatot kimondani egyedül Jézusnak volt joga, mert abban a társaságban egyedül Ő volt a bűntelen, aki rádobhatta volna az első követ. Egyedül Ő volt igaz. És olyan jó tudnunk, hogy Ő adatott nékünk igazságul Istentől, és szentségül és váltságul. (1Kor 1,30).
Jézus szuverén, isteni hatalommal kijelenti: felmentettelek! Elhangzott az ítélet: az ítéletet megérdemelnéd, a halálos ítélet jogerős, de a legfelsőbb fórumon mégis hatálytalanították. Újat kezdhet ez az asszony. Eredj el, és többé ne vétkezzél! Bűnbocsánatot kapni azt jelenti, hogy új lehetőséget kap az ember. Újra, sőt újat kezdhet, és most már nem egyedül, hanem Jézussal, az egyetlen igazzal. Ő teszi képessé arra, hogy ne vétkezzen.
Minket is tetten lehetne érni sokszor. S ha lenne bátorságuk az ismerőseinknek, néha ránk mutathatnának: most hazudtál. Vagy ha a szívünkbe vagy fejünkbe látnának, azt mondhatnák: most tervezel valami gonoszat ellenem. Most forrt fel a bosszúvágy benned. Most nemcsak átfutottak rajtad parázna gondolatok, hanem azokat melengeted is, élvezed őket. Most rabolod el valakinek a bizalmát, az idejét. Most tanúskodsz ellene, mert valótlannal rágalmaztad: így akarod a saját előbbrejutásodat egyengetni, hogy őt befeketítetted. Most nyomtál el magadban egy trágár káromkodást. Most szidtad magadban az Istent. Most szeged meg a negyedik parancsolatot: mert nincs se vasárnap, se hétköznap, azt sem tudod, hogyan kellene megszentelni azt a napot és egészen az Úrnak szentelni. Most kívánod azt, ami a másé, és ezt nem is tartod bűnnek. Most vagy meggyőződve a magad igazáról, és vádolod hangosan vagy magadban a másikat. Mi ugyanúgy az ítélő Isten előtt állunk minden ilyen helyzetben, mint ahogy ezt az asszonyt odalökdösték Jézus elé. Reánk ugyanúgy lehet idézni a megfelelő részt a Szentírásból: megszegte Isten törvényét, méltó a halálra!
És akkor áll oda mellénk Jézus, s némi beszélgetés után azt mondja: Én nem ítéllek el! Ez nem azt jelenti: nem érdemelnéd meg, hanem azt jelenti, hogy egyedül neki van joga még haladékot adni. Sőt azt jelenti, és mi, az Újszövetség népe ezt már tudjuk: Ő az, aki ezt az ítéletet, amit rajtunk végre kellene hajtani, már elszenvedte. Ezért menthet fel minket alóla! És aki ezt hiszi, az már nem megy az ítéletre, az már átment a halálból az életbe.
Nagyon fontos, testvérek, hogy ezt egészen világosan lássuk és egészen személyesen átéljük, hogy Isten színe előtt mindnyájan halálra méltó és halálra ítélt bűnösök vagyunk. És ha még ebben az életben nem hiszünk Jézusban, az ítéletünk végre is hajtatik. Aki azonban hiszi azt, hogy az ő ítéletét szenvedte el Jézus, az már nem megy az ítéletre. Annak azt mondja: megbocsáttattak a te vétkeid, eredj el és többé ne vétkezzél! Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Még valamit kérdezek: Vajon melyik lelkület uralja a szívünket? Az, hogy előfordul mindkettő, lehet, de melyik uralja? Ez-é, amelyik az írástudókat és farizeusokat vezérelte: keresni a más bűnét, azonnal szóvá tenni, lecsapni rá, ítélkezni, világgá kürtölni, megbüntetni - a vádoló lelkület, vagy ez a jézusi lelkület, amelyik bűnnek látja a bűnt, és pontosan tudja annak az ítéletét is, mégis mentegeti a bűnöst, sőt fel akarja menteni. Ez az ítélkező, kemény, irgalmatlan, mindig a másik bűnét szóvá tevő lelkület jellemez-e minket, vagy ez az irgalmas, jézusi, amelyik nem bagatellizálja, nem keni el és nem kendőzi a bűnt, de amelyik nagyon szereti a bűnöst? Annyira, hogy ki akarja szeretni a bűnéből. Mert ezzel az irgalmas szeretettel sokkal hatalmasabban lehet kiszeretni embereket a bűnből, mint az ítélkező, vádoló lelkülettel.
Egyébként azzal a szóval, amivel itt a Biblia a vádolást fejezi ki, azzal a szóval illeti a Biblia a Sátánt is. Katégór - vádoló. Többször olvasunk ilyeneket: az ördög vádolja a mi atyánkfiait, vádolja a hívőket, vádol minket, hogy tönkretegyen, elkeserítsen. Vádoló vagy mentegető lelkület a miénk? Ördögi lelkület vagy jézusi lelkület? A Szentlélekről azt olvassuk: vigasztaló, biztató, bátorító és nem vádoló.
Jó lenne, ha el tudnánk csendesedni még ma este, és végiggondolnánk: mi mindenen lehet minket most tetten érni? Jézus erre kínál bocsánatot, és boldog ember az, aki újat kezd, de már nem egyedül, hanem Ővele, mint bocsánatot nyert bűnös.