Úr Jézus Krisztus, olyan sok szépet tudunk mondani mi is magunkról, és mégis olyan sokszor elküldtünk már téged az ajtónk elől, vagy hagyjuk, hogy ott várj és kopogtass.
Még rólad is tudunk szépeket mondani, csak éppen lehet, hogy nem ismerünk igazán, és nem veled élünk. Szeretnénk most az ének szavaival a magunk vallomásaként elmondani:
…Bús szégyennel behívunk,
az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyja el,
a szívünk várva vár.
(457,3 dicséret)
Ámen.
Istenünk, hálásan köszönjük ezt a csendes vasárnap estét. Köszönjük, hogy noha te mindent tudsz rólunk, mégis szeretsz. A te szereteted bizonyságának vesszük ezt is, hogy itt lehetünk most.
Kérünk, tedd világossá ma este mindannyiunk számára, hogy hol vagyunk lelkileg. És akárhol vagyunk, onnan vonzzon közelebb hozzád a te szereteted.
Szeretnénk valóban a te keresztednek az értelmét jobban megérteni és hinni. Megváltó Urunk, Jézus Krisztus segíts, hogy megismerjünk téged és aztán teljes meggyőződéssel elismerjünk életünk Urának. Segíts, hogy igazán higgyünk benned, és veled együtt tölthessük a földi életből hátralevő életünket, és majd az örökkévalóságot.
Ámen.
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet és kedves vendégeinket. Aki nem tudja, annak mondom, hogy egy kicsit szokatlan lesz a ma esti istentiszteletünk. Szeretném kérni, hogy akit meglep is, ne botránkozzék meg rajta.
Gyülekezetünk most 70 éves, és néhány hónapon keresztül ezeken a vasárnap esti istentiszteleteken a megszokott igehirdetésen kívül még valami mást is szeretnénk nyújtani a gyülekezetnek.
Ma estére gyülekezetünk ifjúsága egy színdarabbal készült. Nem akarnak ők itt szerepelni, és a szó rossz értelmében színészkedni. Egyszerűen csak elmondanak valamit, amit éppen színdarab formában írtak meg, ami elgondolkoztató és eszméltető. Tulajdonképpen ez a kis színdarab maga is egy igehirdetés. Hallgassuk így, és egészen biztos, hogy hasznos lesz a számunkra. Utána pedig egy rövid igemagyarázat hangzik el.
Maga a színdarab körülbelül egy órás, az igemagyarázat nem lesz több öt vagy tíz percnél, úgy hogy a ma esti alkalmunk egy picit hosszabb lesz, mint ahogy megszoktuk. Általában 7 óra előtt kimegyünk innen, ma úgy 7.10 órakor ér majd véget.
Mivel itt most mindenféle mikrofonok is működnek, különösen szeretném kérni, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját, mert az zavarna.
Át is adom a szót gyülekezetünk fiataljainak.
Van egy kedves lelkésztársam, aki készíttetett magának egy kis kitűzőt. A zakója gallérján hordja mindig, ahol sokan sokfélét szoktak hordani. Semmi nincs rajta csak két kérdőjel. Azt mondja: sokan megkérdezik, hogy ez mit jelent? Ilyenkor ő boldogan elmondja: az egyik kérdőjel arra utal, ha most meghalnál, tudod-e hova kerülsz? A másik: ha megállsz a mennyország kapujában és szeretnél bemenni, mire hivatkozol? Ennek a két kérdésnek az alapján sok fontos dolgot meg lehet beszélni.
Úgy gondolom, valóban igaz, ami kiderült ezekből a jelenetekből is, hogy vajmi ritkán gondolkozunk ezeken a sorsdöntő kérdéseken, pedig bármelyikünkkel, bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy befejeződik ez a földi élet. És akkor hol folytatódik majd? Mert megvan írva a Bibliában, hogy elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, és utána az ítélet.
Sok embernek az az alapbaja, hogy ezeket a világos figyelmeztetéseket, örömhíreket, óvásokat, amiket Isten az Ő igéjében elénk adott, egyszerűen nem vesszük komolyan. Olyan világosan itt van minden, amit itt most hallottunk. A saját érdekünkben komolyan kellene venni.
Mert valóban: hova kerülünk, ha befejeződik ez a földi élet? A Biblia világosan szól arról, hogy csak két lehetőség van. Aki Isten nélkül töltötte ezt az innenső parti részt, a földi életet, az Isten nélkül kell hogy eltöltse az örökkévalóságot, és ez valami borzalmas lesz. Aki Istennel járt itt, akármilyen bukdácsolva is, de igaz hittel, az vele töltheti, és ennek az örömeiről és szépségeiről is szól a Biblia.
És ha megállunk majd ott a kapu előtt, és mi is szeretnénk bejutni, akkor mire hivatkozunk? Annyira a Biblia szellemében fogalmazódott meg az, ami itt elhangzott. Ott senkit nem érdekelnek a mi hőstetteink, a mi szenvedésünk, a mi erényeink, jócselekedeteink. Ez ott nem fizetőeszköz. Ott nem mire lehet hivatkozni, hanem kire. Valóban úgy, ahogy ez a befejező ének is felhívta rá a figyelmünket, hogy nagy dolog a megváltás, a megigazítás, de a Megváltó, Ő a fontos. És minden azon múlik, hogy valaki az élő Jézus Krisztussal együtt járta-e ezt a földi életet vagy nem.
Mondom egyszerűen, úgy ahogy a Biblia elénk adja: a mennyországba, az üdvösségbe csak Jézussal együtt lehet bemenni. És ez nem azonos azzal, hogy a nénike járt templomba és olvasgatta a Bibliát — néha, mondta becsületesen. Nem azonos semmi mással. Ezt nem lehet összehasonlítani és összetéveszteni senkivel. Aki életében egyszer eljut oda, ahogyan az utolsó bizonyságtételből hallottuk: Uram, semmi jót nem érdemlek tőled, de te megígérted, hogy az ilyen nyomorultakat is szereted, könyörülj rajtam! Gyere be az életembe, és te legyél ott az Úr.
Jézus azt mondja, hogy aki így kinyitja az ajtót előtte, bemegy ahhoz és mindenét neki adja. Akinek az életében viszont ezt bekövetkezett, ott csakugyan megváltozik minden. Ott új szakasz kezdődik már itt, és ennek nem lesz vége a halálunkkal sem.
Ezért mondja itt Jézus: aki hisz Őbenne, vagyis aki hallgatja az Ő igéjét, komolyan veszi és elhiszi, hogy Őt az Atya küldte, mihozzánk küldte, annak örök élete van. Nem azt mondja: lesz, van. Sőt még részletezi is, hogy az ilyen ember már nem megy ítéletre, mert átment a halálból az életbe. Az Isten nélküli állapotból az Istennel való közösségbe. Már itt átment a pokolból a mennyországba — hogy egészen világos legyen. És elkezdődik az örök élet, a mennyország már itt azoknak az életébe, akik Jézussal összekötik az életüket.
Most még az a helyzet, amiről a legelső ének szólt: Jézus kopogtat a szíved ajtaján. De egyszer majd mi kopogtatunk az Ő ajtaján. Mit fog ott mondani nekünk? Akik beengedték, behívták Őt itt az életükbe, azoknak azt mondja: Gyertek én Atyám áldottjai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ alapítása óta. Akik itt nem engedték be Őt, azoknak azt mondja majd: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre. Itt dől el valóban az örök sorsunk. De nemcsak az örök sorsunk, hanem az is, hogy a testben hátralevő időnket hogyan, mivel töltjük.
Isten indítson minél többünket arra, hogy amíg arra lehetőségünk van, akár ma, mondjuk el a magunk szavaival egyszerűen: Uram, eddig gyakorlatilag nélküled éltem. Lehet, hogy jó ember vagyok, de ezen túl veled akarok járni. Veled itt és veled az örökkévalóságban.