Úr Jézus, köszönjük, hogy te vagy a világ világossága, és aki téged követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy sok sötét dolgot hordozunk magunkban, és nehezünkre esik ezeket leleplezni, és kilépni a világosságra. Köszönjük, hogy előtted nem kell rejtegetnünk semmit, mert nem is lehet.
Adj bátorságot nekünk a bűnvalláshoz. Bátoríts meg minket, hogy ne rejtegessük azt, ami a végén megfojt, hanem szabaduljunk a bűneinktől addig, amíg lehet, és ehelyett kössük össze az életünket veled, aki magad vagy a szabadság, az élet, a békesség, az öröm, a szeretet. Úgy vágyunk mi minderre, és szüksége van a környezetünknek is ezekre a kincsekre. Magunkból nem tudjuk ezt kitermelni. Téged szeretnénk sokkal teljesebben befogadni. Te légy az, aki ilyenekké formálsz minket, és áldássá teszel mások számára is.
Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Köszönjük azt a nagy gazdagságot, amit a veled való közösség jelent. Add ezt nekünk, Urunk, hogy ne a szükségeink miatt panaszkodjunk, hanem engedjük, hogy megajándékozz minket, hogy tudjuk bizalommal tartani a hitünknek a kezeit, és azokat rakd tele újra és újra lelki ajándékokkal, áldásokkal, hogy ebben a lelkiekben oly szegény világban így tudjunk szolgálni a te dicsőségedre és sokaknak a javára.
Beszélj velünk tovább is ezen az igén keresztül. Készíts nekünk csendet, és segíts az általad elkészített csendet arra használni, hogy odaállunk eléd. Tégy minket fogékonyakká mindarra, ami tőled jön. Segíts határozottan visszautasítani minden alulról jövő sötétet.
Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk a betegekért, a gyászolókért. Könyörgünk ezért a világért: őrizd meg ennek békességét. Könyörgünk népünkért, adj neki lelki ébredést. Könyörgünk egyházunkért, hadd hirdettessék az evangélium tisztán és hamisítatlanul benne.
Kérünk, segíts minket is, hogy ezen a következő héten sokkal hűségesebb gyermekeidként tudjunk szolgálni. Segíts most ebben a csendben őszintén imádkozni.
Ámen.
Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük ezt a csendes vasárnap délelőttöt. Köszönjük, hogy még tart számunkra a te kegyelmed ideje. Köszönjük, hogy most is te hívogatsz magadhoz, és te akarsz meggazdagítani ajándékokkal. Köszönjük a te igédet, ami minden kor felett időszerű, érvényes és igaz. Köszönjük, hogy minden szavad igaz, és minden ígéretedet be fogod teljesíteni.
Magasztalunk azért, hogy az elmúlt héten is sokféleképpen tapasztalhattuk meg nem érdemelt jóságodat, szeretetedet, gondviselésedet. Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Köszönjük, hogy ezzel a reménységgel jöhetünk most is hozzád.
Kérünk, Urunk, hogy minden idegen gondolatot és mindent, ami távol tartana most tőled minket, te vegyél el az útból. Segíts most valóban szent módon a te jelenlétedbe kéredzkednünk, és minden szavadat úgy hallgatnunk, mint amit te isteni erővel és hatalommal mondasz nekünk.
Kérünk, végy el az útból mindent, ami megakadályozná, hogy a te igéd formáljon minket. Könyörülj rajtunk, hogy egyikünk se legyen itt csak formaságból, csak külsőleg. Szeretnénk az értelmünket, a szívünket is kinyitni most előtted. Kérünk, te némíts el minden zavaró zajforrást, és segíts a te halk és szelíd szavadra figyelni. Add, hogy egyikünk se menjen el úgy, mint ahogy idejött. Ne maradjunk érintetlenek, ne maradjunk olyanok, amilyenek nélküled voltunk.
Ajándékozz meg a veled való közösséggel. Könyörülj meg rajtam is, hogy azt mondjam, amit te üzensz nekünk.
Ámen.
Két héttel ezelőtt arról volt szó, mit jelent a korszakváltás egy olyan ember életében, aki hitetlenből hívővé lesz. A Kolosséi levélből akkor olvasott mondat alapján láttuk, hogy az ilyen emberrel az történik, hogy Isten átemeli őt a sötétség hatalmából Jézus Krisztus országába. Egy új országban kezd el élni az ilyen hitre jutott ember, és valóban új korszak kezdődik el számára ezzel.
Próbáltunk néhány dolgot felsorolni, ami együtt jár ezzel a változással. Mindenekelőtt új ura lesz az ilyen embernek. Nem gazdátlan, apátlan, anyátlan kiszolgáltatott, de nem is a bűnnek a rabszolgája, hogy kénytelen legyen azt cselekedni, hanem Jézus Krisztus testvére és így szolgája lesz.
Láttuk, hogy az új határok mögött új védelmet élvezhet. Régi ellensége csak a határon kívülről riogatja, de nem kell félnie, mert biztonságban van. Ebben az új országban új jogai is vannak. Természetesen új kötelességei is. Újfajta viszonyulásba került Istennel: nem ellensége többé, és nem úgy kell félnie Istentől, mint ellenségtől, hanem Isten gyermekévé lett. Új közösségbe került, a szentek közösségébe, — és a Biblia nem azokat nevezi szenteknek, akiket a római egyház szentté avat, hanem mindazokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, akik Jézusban új életet kaptak, akik Jézus szentségét kapták. Ezek a szentek a Biblia tanítása szerint, és ebben az új országban, Krisztus országában a társadalom ilyenekből áll.
Végül megemlítettük azt is, hogy új értelmet is kap az ilyen ember, ami azt jelenti, hogy másként ítéli meg a dolgokat. Új értékrendje alakul ki, sok mindennek egészen más lesz a jelentősége az életében, mint korábban.
Ez az igazi korszakváltás lelki értelemben minden ember életében. Ezzel csakugyan új kezdődik, sőt Pál apostol a Korinthusi levélben fokozza ezt, és azt mondja: aki így a Krisztusba bekerül és a Krisztusban él, az új teremtés. A régiek elmúltak, ímé új kezdődik, újjá lett minden. (2Kor 5,17)
Ezt a gondolatot szeretném most folytatni, mert annak a mondatnak, amit a múltkor Pál leveléből olvastunk, van egy különösen elgondolkoztató párhuzamos helye a Bibliában. Kiderül, hogy amit Pál a kolosséiaknak írt, azt nem magától írta, hanem előbb hallotta azt valakitől. Mégpedig Jézus mondta neki, amikor be-állította az apostoli szolgálatba. Mit mondott neki? Azt, amit most hallottunk a Cselekedetek Könyvéből. „Azért küldelek el téged — Pált —, hogy megnyissad szemüket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek a bennem való hit által.”
Egy kicsit tömör, meg úgy tűnik, túl sok mindent mond, pedig világos felsorolás ez. Azt mondja: legalább ez az öt változás következik be annak az életében, aki csakugyan újat kezd Jézus Krisztussal — a benne való hit által. Aki felismeri, hogy Jézus élő személy, elkötelezi magát Jézus mellett. Jézus uralma alá rendeli az életét. A tőle elfogadott bűnbocsánat rendezi a múltját, és Őreá mint Úrra bízza rá a jövőjét. Éppen ezért teljes figyelemmel tud helytállni a jelenben. — Ez jellemzi az újjászületett embereket egyebek között. Ezzel az újjászületéssel ez az öt változás jár együtt.
Az első, hogy megnyisd a szemüket. Miért kell megnyitni? Mert nincs nyitva. A Biblia azt mondja, hogy a szó lelki értelmében mindnyájan vakon születünk, és később is különféle látási zavarokkal küszködünk. Egyszer túl nagynak látjuk magunkat, máskor túl kicsinek. Istent, úgy ahogy megszületünk, egyáltalán nem látjuk. A veszélyeket hol túlbecsüljük, hol lebecsüljük. Egymást sem vesszük észre sokszor. Keresztülnézünk egymáson és összeütközünk egymással. Vannak, akik rémüldöznek elképzelt veszedelmek és bajok miatt, és vannak, akik a meglevő tények következményeit sem veszik komolyan, és nem számolnak velük. Akinek Jézus Krisztus megnyitja a szemét, az előtt valóban egy új világ tárul fel, és egyszerre tisztán kezd látni közelre is és távolra is.
Mindig szép élmény, amikor valaki hitre jut, és egyszerre észreveszi azokat, akik között él, s rájuk csodálkozik. Észre veszi azt is, hogy mit nem kaptak meg tőle addig. Észre veszi azt is, hogy mit kapott ő tőlük addig, és hálás lesz érte. Észreveszi a háza népét: a házastársát, a gyerekeit, az öreg szüleit. Ugyanígy messzire is lát az ilyen ember, egészen túl a láthatókon. A Biblia azt mondja: látja a láthatatlanokat. Éppen ezért erős szíve lesz. Mózesről olvassuk ezt. „Inkább vá-lasztotta az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyö-nyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva a Krisztus gyalázatát. Erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant.” (Zsid 11,27)
A szem számára láthatatlanokat is valóságnak érzékeli az, akinek hite lesz. A hitünk az érzékszervünk, ami előtt megnyílik a láthatatlan világ, s megdöbbennünk, hogy addig a valóságnak csak egy részén tájékozódtunk, és azt hittük, mindent ismerünk, s így vontunk le következtetéseket, szükségképpen téves következtetéseket.
Jézus Krisztus kinyitja az embernek a szemét, ezért lát túl mindig a pillanaton, annak az elkeserítő vagy lelkesítő momentumain, és ezért jók mindig a kilátásai, mert van reménysége az ilyen embernek. Számol Istennel és számít rá. Ez az első, ami az újjászületéssel jár. Jézus kinyitja a szemünket, és ezt Ő az igéjével végzi el mindenkiben.
A másik, amit olvastunk, hogy sötétségből világosságra segít minket. Azt hiszem, sokunk tapasztalata, hogy vannak olyan sötét gondolataink, amik időnként meggyötörnek. Vannak sötét indulatok, amik magukkal ragadnak. Mi magunk is szégyelljük, hogy elragadtattuk magunkat. Vannak olyan sötét dolgok a múltunkban, jelenünkben, amikről nem szeretnénk, ha kiderülne, amiket igyekszünk rejtegetni, takargatni, és ez sok energiát elvesz az embertől.
Az első ember, amikor szembefordult Istennel, már rejtőzni kezd előle. Isten kérdezi Ádámot: mi történt? Egész eddig örömmel jöttél elém, most pedig bújsz. Szembefordultál velem? Ettél a fáról, amiről tiltottalak? Ezek a sötét dolgok, amiket rejteget az ember, megterhelik az életét.
Hinni azt jelenti, hogy kilép valaki ebből a sötétségből. Pál apostol azt mondja: lemondunk a szégyen takargatásáról. Nem takargatjuk tovább a bűneinket, mert addig összezárva vagyunk, és addig a bűn előbb-utóbb megfojt, hanem kitesszük a középre, és néven nevezzük. Ezt nevezi a Biblia bűnvallásnak. Amíg rejtegetem, addig egy vagyok vele, és szívja el az erőmet, örömömet, és tönkretesz. Amikor néven nevezem, elváltam tőle. Megtagadom, abbahagyom, és Isten bocsánatát kérem rá. Világosságra hozom a sötétségnek a dolgait. Amíg rejtegetem, elválaszt attól, aki ellen elkövettem, és Istentől mindenképpen. Mihelyt néven nevezem, vagyis világosságra hozom, összekapcsol.
Házaspárok, akik szoktak bűnt vallani együtt Istennek, tudják, milyen erős kapocs az, hogy én bocsánatra szoruló bűnösnek vallom magam, meg te is, e tekintetben semmi különbség nincs köztünk, milyen jó, hogy egyek vagyunk az elnyert bocsánatban is. És Istennel is közösségre viszi ez az embert. Ezért olvassuk a János levelében, ha világosságban járunk, közösségünk vagy egymással. Sötétségből világosságra segít tehát bennünket Isten.
Amíg Jézus nem lépett be Zákeus otthonába, addig rejtegette a lopott pénzt. Ahogy Jézus ott leült, kezdte magát rosszul érezni a lopott pénz rejtegetése miatt. Érezte: itt el kell dönteni, vagy Jé-zus marad itt, vagy a rejtegetett pénz. Úgy döntött, hogy a rejtegetett pénzt világosságra hozza, és visszaadja azoknak, akiktől zsarolással elvette, mert neki Jézus kell.
A harmadik, amit említ alapigénk, hogy rabságból szabadságra segít minket Jézus. Pál apostol így fogalmazta a múltkori igében, hogy: „kiszabadított a sötétség hatalmából”, itt pedig így olvastuk: „a Sátán hatalmából az élő Istenhez térjenek”.
Tudjuk, mert sokszor volt erről szó, hogy a Biblia azt írja és a tapasztalat szomorúan ezt bizonyítja, hogy attól kezdve, hogy Istennel szembefordultunk, egyfajta kényszerpályára kerültünk. Nem tud mást tenni az ember, mint vétkezni. Nem tud Isten akarata szerint cselekedni még akkor sem, ha szeretne. Most olvastuk a János 8-ban Jézus szavait: „aki bűnt cselekszik, az rabszolgája a bűnnek, de akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz.” Jézus Krisztus szabadítónak jött.
Szeretnék ma mindenkit nagy szeretettel hívni hozzá, mint Szabadítóhoz. Jó lenne, ha valahányszor kimondjuk az Ő szent nevét, eszünkbe jutna, hogy ez a név: Jézus, azt jelenti: Szabadító. Mert nekünk szabadítóra van szükségünk, mivel magunktól nem boldogulunk a bűneinkkel.
Valaki így mondta: miután az ember kénytelen vétkezni azóta, hogy Isten ellen fellázadt, még azt is meg kell tapasztalnia, hogy a bűn kényszerének a tragikuma a bűn akarásának a démoniságává fokozódik. Tehát nemcsak kénytelen vagyok vétkezni, annyira megromolhatok belsőleg, hogy még akarom is a vétket. Nemcsak azt élem át, hogy mikor nem akarom is, teszem, mert tehetetlen vagyok, hanem oda süllyedhetek, hogy már akarom is, sőt már nem is látom bűnnek a bűnt.
A világ eseményei, amik most körülvesznek minket, szomorúan illusztrálják ezt az igazságot. Jézus Krisztus szabadítónak jött. A bűn rabságából az Isten fiainak a szabadságára segít el bennünket, hogy tudjuk azt cselekedni, amit már jónak látunk. Legyen örömünk az Istennek való engedelmességben és egymásnak az őszinte, érdek nélküli szeretésében. Ehhez azonban szabadítás kell. Nem véletlen, hogy még Jézus emberré létele előtt az angyal azt parancsolta Józsefnek és Máriának: nevezzétek őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből (Mt 1,21). Jézus = Szabadító.
Akik már megtapasztaltuk azt, hogyan szabadít meg minket, bennünket meggyötrő kényszergondolatokból, vissza-visszatérő félelmektől, ártatlannak tű-nő vagy nagyon is durva szenvedélyekből, megrögzött rossz szokásokból, ördö-gi kötelékekből, amikkel szemben teljesen tehetetlenek voltunk, hogyan szabadított ki a halálból és a kárhozatból, az nem tudja elfelejteni ezeknek a szabadításoknak a tényét, az újra és újra jön szabadításért a szabadító Jézushoz.
A negyedik, amit olvasunk, hogy bű-neiknek bocsánatát nyerjék. Erről külön beszél itt Jézus. Nemcsak azt említi, hogy sötétségből világosságra hoz minket, hanem hogy teljes bocsánatot nyerjünk a bűnökre. Többnyire azzal kísérletezünk, hogy megpróbáljuk a bűnt és annak a következményeit eltüntetni, s megpróbálunk úgy élni, mintha nem lett volna.
A múltkor beszélgettünk egy házaspári körben, és valaki bátran képviselte azt, hogy legjobb, ha a kényes kérdésekről nem beszélgetünk otthon, mert akkor nem lesz veszekedés. Aztán felzúdult a társaság: ők mást tapasztaltak. Azt tapasztalták, hogy legjobb, ha a kényes kérdésekről beszélgetünk és kimondjuk, végighallgatjuk egymást és újat kezdünk. Legjobb, ha tudunk bocsánatot kérni, és szívből megbocsátani. Ehelyett azonban sokan besöprik a szőnyeg alá. Bűntudat akkor is, lelkiismeret-furdalás akkor is gyötri az embert, ezért nagy ajándék, hogy van bocsánat. Az emberi bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Mi tudjuk, hogy Isten gazdag a kegyelemben és bővőlködik a megbocsátásban.
Szeretnék hívni mindenkit: jöjjünk bizalommal a bűneinket megbocsátó Istenhez.
Végül azt olvassuk itt: szegénységből gazdagságba hív minket Jézus. „A megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek.” Furcsa ez a kifejezés. Ugyanazt jelenti, amit a múltkor a Róma 8-ból idé-zett mondat jelentett, hogy az ilyen hívők Isten örökösei és Krisztus örököstársai lesznek. Azt jelenti ez, amit Pál apostol boldogan így újságol: minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé. Vagy amit szintén a Római levél 8. részében ír: „Aki az egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándé-kozna vele együtt mindent minekünk.” (Róm 8,32).
Isten mindent nekünk akar ajándékozni. Erre nézve elég részletes felsorolást találunk a Bibliában. Nekünk ajándékozza Jézus Krisztus igazságát. Az, hogy egy minden porcikájában, velejéig bűnös ember olyan igaz legyen Isten előtt, mint az Ő egyszülött Fia, aki bűnt nem ismert. Nekünk ajándékozza Jézus Krisztus szentségét, tisztaságát. Jézus nekünk ajándékozza az Ő békességét. Azt mondja: „az én békességemet adom nektek”. Nekünk ajándékozza az örömét: „az én örömömet adom nektek, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Nekünk kínálja az Ő Lelkét, Szentlelkét. Sőt még az ő dicsőségét is, mert nekünk kínálja az Ő életét, önmagát. Aki Jézusban hisz, abban Jézus kezdi el a maga életét. Ez az igazi korszakváltás, ez az új teremtésnek a csodája.
Mit kaptunk mi meg már ebből: hogy megnyissa a szemüket, hogy sötétségből világosságra jussanak, rabságból szabadságra, hogy bűneik bocsánatát nyerjék, és hogy Krisztus örököstársai, Isten örö-kösei legyenek, szegénységből gazdagságra jussanak?
Szánjunk még a mai nap folyamán egy kis időt, hogy öt ujjunkon sorra vesszük ezeket a dolgokat. Megvizsgáljuk, melyikkel hogyan állunk: valóban látunk-e már a szó bibliai tágas értelmében, akarjuk-e, hogy Isten elsegítsen erre a helyes látásra? Valóban megutáltuk-e már a sö-tétség dolgait, van-e bátorságunk kilépni a világosságra, kérünk-e Jézustól ehhez bátorságot? Annyira megszoktuk-e már a bűn rabszolgaságát, hogy fel sem tűnik. Nem akarnánk az Isten fiainak a szabadságára eljutni? Nem kell a bűnök miatt szenvedni. Van teljes bocsánat Istennél. Nem kell sok minden hiánya miatt szűkölködünk, Ő gazdagságra akar elsegíteni bennünket. Lehet ezt kérni még ma, s lehet hálás szívvel elfogadni. De csak úgy, ahogy hallottuk az igéből: Vele együtt. Jézussal együtt mindezt megkapja a hívő.
Mielőtt ezért imádkozunk is, énekeljünk egy olyan éneket, amelyik szinte felsorolja ennek az igének a tételeit.
Mily jó, ha bűntől már szabad,
Az Úr szolgálja vagy.
A bűn szolgája gyáva rab,
A Krisztusé szabad.
A bűn sötétben tévelyeg
És bajba dönt vakon.
De Krisztus kézen fog s vezet
Világos utakon.
A bűnben kín van s gyűlölet,
Mi mást, más minket öl.
Öröm köt egybe s szeretet
Az Úr szívén belől.
Már szolgád lettem, Jézusom,
Ki értem áldozál.
Más uram nincsen, jól tudom,
Mert bűnből kihozál.
Légy áldott, Krisztusom te nagy!
Hadd adjam át szívem.
Vedd szívesen, hogy hol te vagy,
E szív is ott legyen.
(467. ének)