Köszönjük, Atyánk, a te türelmedet. Köszönjük, hogy ma még lehet, ma még szabad leborulnunk Jézus Krisztus keresztjénél. Szabad felnéznünk lázadásaink közül, és szabad komolyan vennünk, hogy te vagy ennek a világnak a tulajdonosa, és Jézus a te egyszülött Fiad, az Ő halála helyettünk és érettünk bemutatott elégtétel, ami egyszer s mindenkorra elegendő. Aki benne hisz, annak igazi élete van már itt, és az, ha meghal is, élni fog.
Bocsásd meg, ha mindezt tudjuk, és mégsem formálta át egészen a szívünket. Köszönjük, hogy ma újra hallhattuk. Könyörülj rajtunk, hogy tudjuk párosítani a hallottakat hittel, és így segítsen rajtunk a te életet mentő üzeneted. Segíts komolyan venni, hogy valóban minden a tiéd. Taníts meg minket ezzel az örömmel és ezzel a felelősséggel sáfárkodni javaiddal. Odaszánni a magunk egész életét igazán neked.
Taníts meg minket Szentlelkeddel dicsőíteni téged. Hadd legyen könnyű engedelmeskednünk parancsaidnak. Hadd tudjunk bízni benned feltétel nélkül akkor is, ha olykor nem értjük tetteidet.
Köszönjük a mostani jó hírt. Köszönjük, hogy veled indulhatunk a jövő hétre. Köszönjük, hogy te hűséges leszel ezután is. Add, hogy mi is sokkal hűségesebbek legyünk hozzád.
Ámen.
Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy azzal kezdhettük ezt a szép énekimádságot, hogy légy minékünk segítségül mostani szükségünkben. Olyan sokféle szükségünk van nekünk, olyan sok mindent nélkülözünk, olyan sok mindenről már le is mondtunk.
Köszönjük, hogy tudhatjuk: te gazdag vagy, és gazdagságodat a benned bízók között akarod szétosztani. Kérünk, azzal ajándékozz meg minket most is, amire szerinted a legnagyobb szükségünk van.
Köszönjük ezt a csendet. Köszönjük, hogy reád várhatunk. Köszönjük, hogy igéd életet mentő hatalom, és a te igédet tudod adni egyszerű szolgákon keresztül is.
Ajándékozz meg minket most olyan igével, ami a te szádból származik, amivel tudsz bennünk békességet teremteni, amivel meg tudsz vigasztalni, amivel le tudsz leplezni és feloldozni, ami tükör, hogy meglássuk, kik vagyunk, amivel megtisztítasz, utat mutatsz, és tanácsot adsz. Nagy szükségünk van minderre.
Segíts most igazán rád figyelni, és ami ebből az igéből személyesen ránk vonatkozik, engedd, hogy azt komolyan is vegyük. Ne csak megértsük, hanem higgyük és cselekedjük.
Ajándékozz meg minket jelenléteddel, önmagaddal.
Ámen.
Tegnapelőtt olvastuk bibliaolvasó kalauzunk szerint ezt az igerészt, és aki beleéli magát abba, ami itt le van írva, elképed. Elképesztő az, hogyan lehetnek ennyire gonosz és ennyire buta emberek, mint ezek a bérlők. Elképzelhetetlen az, hogyan lehet egy gazda ilyen nagylelkű, irgalmas és türelmes, mint akiről itt olvasunk.
Jézus Krisztus pontosan ezt akarta szemléltetni úgy, ahogy Ő szokta, kiélezve a részleteket, hogy az Isten ellen fellázadt ember nemcsak engedetlen, hitetlen, bűnös, hanem buta is lesz, aki a saját sírját ássa, és ezt nem is veszi észre. Az Isten pedig, aki ellen fellázadtunk, ilyen elképzelhetetlenül türelmes, nagylelkű és jóságos.
Miről is van itt szó? Egy szőlősgazda bérbe adta a szőlőjét. A bért lehetett természetben vagy készpénzben fizetni. Itt az előbbiről van szó. Éppen ezért szü-ret idején elküldte a szolgáit a neki járó gyümölcsért. A bérlők azonban felháborodtak ezen, a szolgákat megverték és megölték.
Mit tesz erre a gazda? Az ember mást várna, de éppen itt is kiütközik már, hogy mennyire más Isten, mint mi, és mint akinek elképzeljük. Ez a gazda újabb szolgá-kat küld követségben, remélve, hogy a bérlők közben jobb belátásra tértek. De nem így történik, ezeket a szolgákat is megölték.
S akkor mire gondol? Elküldi a fiát, hiszen az ugyanolyan, mintha ő menne. A fia őt magát képviseli. Úgy kell reá tekinteniük, mint a tulajdonosra, őt biztosan meg fogják becsülni. Az ilyen bérlők azonban már nem ismernek tekintélyt, s mikor meglátják a fiút, összesúgnak: ez az örökös, ha őt is megöljük, miénk lesz az örökség. Ők akarják birtokba venni azt, amit bérelnek. Ezzel azonban betelik a pohár, és ennek a következménye az lesz, hogy a gazda elpusztítja a gyilkosokat, és másnak adja a szőlőt.
Mit akar Jézus ezzel szemléltetni? Az egész emberiség helyzetét. Mindannyiunk fényképe ez. Ugyanakkor azt a nagy lehetőséget ragyogtatja fel, amit Ő nyitott meg mindannyiunk előtt. Ez a gazda Istent példázza, Ő a szőlőnek az ura. Isten három fontos tulajdonságát mutatja itt be a mi Megváltónk, aki a legjobban ismerte a szőlősgazdát, a mi mennyei Atyánkat.
1) Az első, amit mond róla: Isten gyü-mölcsöt keres, mivel Ő a tulajdonos. Az övé ez az egész világ, és időnként üzen, és kéri azt, ami neki jár. Ez az egész teremtett világmindenség az Ő tulajdona, mert Ő alkotta. Ő akarja bizonyos célra használni. Itt minden az övé: minden ásvány, növény, állat és ember. Senki sem mondhatja azt, hogy a maga ura. Ringathatja magát ebben a tévedésben, de ennek végül súlyos következményei lesznek, csalódni fog.
Ebben a példázatban Jézus arról is beszél, hogy te is az övé vagy mindenestől. Övé a tested, lelked, az egészséged, a pénzed, a gyerekeid, az egész életed, az egész jövőd. Ő kéri azt, ami az övé. A gazda gyümölcsöt keres, és bejelenti igényét arra, ami neki jár, ami egyedül neki jár.
Kéri Isten azt a dicsőséget, amit Ő másnak nem ad, és ami egyedül Őt illeti meg. Minket arra teremtett, hogy dicsőítsük Őt. Kéri azt a bizalmat, azt a felté-tel nélküli bizalmat, amire egyedül Ő szolgált rá, és amivel mindnyájunknak kellene Őhozzá fordulnunk. Kéri az engedelmességet, az Ő parancsainak az ismeretét és komolyan vételét, amely parancsokat mellesleg a mi érdekünkben adott nekünk.
Egészen hamis képet festenek Istenről azok, és megtévesztik a hallgatóikat, akik Istennek csak a szeretetéről beszélnek. Isten szeretete elképzelhetetlenül nagy. Mindjárt látni fogjuk, hogy minden emberi fantáziát meghaladó, végtelen nagy szeretete van, de Isten ennek a világnak parancsoló Ura is, és benne mindannyiunknak parancsoló Ura. Lehet az Ő parancsaival vitatkozni, az Ő törvényeit megszegni, lehet ellene lázadni. Képzelhetjük azt, hogy mi vagyunk a világ urai, vagy a magunk urai. Sőt némelyek megpróbálnak neki utasításokat adni és parancsolni, ezzel azonban saját maguknak ártanak leginkább.
Ez a világ nem a mienk, mint ahogy a példázatbeli szőlő nem a bérlőké volt. Ők csak bérlők, és senki nem sajátíthat ki semmit ebből a világból magának. Nem Isten tartozik nekünk, hanem mindig mi tartozunk Őneki. Ő nem tartozik nekünk magyarázattal sem, döntéseinek az indokolásával sem, nem tartozik számot adni semmilyen cselekedetéről. Minden tekintetben mi tartozunk Őneki, és Ő időnként kéri, ami neki jár.
Ez ennek az igének az első kérdése most hozzánk: megkapja-e tőlünk Isten azt, ami neki jár? Megkapja-e azt az engedelmességet, aminek egészen természetesnek kellene lennie? Megkapja-e az imádatot, és egyedül Ő kapja-e meg ezt tőlünk? Megkapja-e a dicsőítést, a dicséretet, a bizalmat? Úgy tekintünk-e mindenünkre, amink van, hogy azt Ő egy időre reánk bízta, de a tulajdonos Ő maradt, és el kell számolnunk neki mindennel? Amikor kéri vagy elvesz valamit, akkor úgy adjuk-e azt oda, mint ami az övé?
Mennyivel könnyebb azoknak elengedniük egymás kezét, akik úgy néztek a másikra, hogy az Isten tulajdona volt. Egy időre megajándékozta őket a másikkal, aztán Ő azt tesz a magáéval, amit akar. Ő tudja, hogy mivel mit tesz, és az végső soron mindig jó, akkor is, ha nem értjük, akkor is, ha tiltakozunk, akkor is, ha összeszorul a szívünk és könnyes lesz a szemünk. Ennek a világnak Isten az ura, és mindenünknek, nekünk is, Ő a tulajdonosa. Ő pedig azt tesz a magáéval, amit akar.
Akinek ez mélyen bevésődik a szívébe, egészen más szemlélete lesz az életről, az eseményekről, Istenről. Az jut el igaz Isten-ismeretre. Az egészen másként éli át az élete sikereit, másként a kudarcait is. Egészen másként fog bánni az ő ajándékaival, és másként éli át a veszteségeket is.
2) A másik, amit Jézus mond a mi mennyei Atyánkról: a bérlők nem adják meg a gazdának azt, ami neki jár, sőt küldöttjeit megverik és megölik, ő azonban újabbakat küld hozzájuk.
Kik ezek a szolgák, akiket küldött a gazda a bérlőkhöz? Több más bibliai helyről tudjuk, hogy a próféták, akiken keresztül Isten fontos üzeneteket küldött erre a világra. Ilyen szolga mindenki, aki Isten követségében, küldetésében jár ezen a világon. Akire Isten üzenetet bízott, és az illető átadja azt. Ilyen szolga és küldött minden hívő, aki megvallja ezen a világon, hogy Isten létezik, ennek a világmindenségnek van gazdája, van ura, és érvényesíteni akarja a maga jogait és akaratát. Az ilyenek közül mindig sokat megvertek, elhallgattattak, sőt meg is öltek.
Amikor ezt teszik a gazda küldöttjeivel, akkor mit tesz ő? Nem jelenik meg azonnal sereggel, hogy bosszút álljon és megmutassa a maga erejét. Nem érvényesíti erőszakkal a jogait, hanem újabb szolgákat küld. Itt az Isten szívébe enged belelátni Jézus. Ilyen a mi Atyánk. Én Őt arcul ütöm. Nemcsak hogy nem adom meg, ami jár, miközben élvezem az Ő javait, hanem meg is ölöm a szolgáit, kicsúfolom az Ő üzenetét, az Ő igé-jét, és akkor Isten nem üt a fejemre azonnal, hogy elhallgassak végleg, hanem újabb szolgát küld.
Mit tett Isten veled, amikor csukva hagytad a Bibliádat, amikor nem vetted komolyan, amit világosan megértettél egy igehirdetésből, amikor elengedted a füled mellett az édesanyád intését, amikor kimosolyogtad a nagyit, aki azt mondta: imádkozik érted? Mit tesz Isten? Újabb szolgákat küld. Ma este is küldött egyet. Még ma is elérkezhet hozzánk a jó hír, hogy Ő ennek ellenére szeret. Még mindig szeret, továbbra is szeret, megismétli a hívást, és van lehetőség arra, hogy megadjuk neki azt, ami az övé, ami neki jár.
Mi következik azután, hogy ezeket a szolgákat is megölték? Az, hogy elküldi a gazda a fiát. Az, hogy annyi próféta halála, olyan sok vértanú után Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, Jézust erre a világra. Hozzánk, akik halljuk is meg nem is, amit Ő mond, tesszük is meg nem is, amit parancsol. Komolyan is vesszük elvileg sokszor, meg nem is a gyakorlatban, amit tőlünk kíván. Olyan sok lázadásunk, hitszegésünk, parancsszegésünk, ellenállásunk után elküldi az egyszülött Fiút, és ma este is reá irányítja figyelmünket.
Mert a Fiúban az Atya maga van jelen. Mert Jézusban Ő maga hajolt közel hozzánk. És mit tettünk a Fiúval? Azt, amit itt olvastunk: megvertük és megöltük. És Ő mindezt vállalta, mert csak így lehetett megvalósítani azt, hogy pró-fétagyilkosok és Krisztus-gyilkosok az Isten gyermekeivé váljanak. Csak így válhatott valósággá az, hogy szétossza magát az egyszülött Fiú, és mindenki kaphasson az Ő természetéből, az Ő igazságából, az Ő szeretetéből, aki végre rádöbben arra, hogy erre szorul rá, erre van leginkább szüksége, ezt kínálja az Atya, és ezt várja tőlünk.
Kétségtelenül itt van a példázatnak a csúcsa: „Utoljára pedig Fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A Fiamat meg fogják becsülni.” Az akkori hallgatók közül mindenki értette, hogy itt Jézus önmagáról beszél. Arról szól, hogy sokféle lázadásunk után még egy utolsó nagy lehetőséget kínál a gazda, Isten nekünk. Itt most minden azon múlik, hogy a hallgatók hogyan viszonyulnak a Fiúhoz.
Kinek tartják Jézust? Aki elismeri, hogy az, akinek mondja magát, aki komolyan veszi, hogy Ő az, akinek az Atya kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok”, és komolyan veszi, amit mond, az teljes feloldozást kap. Minden lázadása, minden ellenállása, minden parancsszegése tökéletes bocsánatot kap, és egészen új szakasz kezdődhet az életében, most már a Fiúval, Jézussal közösségben, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen az ő gonosz útjáról és éljen. Ő mindenképpen azt akarja, hogy éljünk. Ennek azonban az egyetlen módja ez: elismerni a Fiút, leborulni előtte, neki vallani meg a bűneinket, tőle fogadni el a bocsánatot, a feloldozást, és vele kezdeni egészen újat. Élünk-e ezzel a lehetőséggel? Élünk-e ebből a kegyelemből?
Az akkori hivatalosok pontosan látták, hogy itt döntés elé állította őket Jézus. Elfogadják-e őt annak, aki: Isten Fi-ának, a Messiásnak — vagy elfogatják Őt mint bűnözőt? Az utóbbit tették. Azt olvastuk a végén: „Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.”
Ez minden ember tragédiája: ha hallja Isten hívását, megérti, hogy róla van szó, és ezek után is ellenáll neki. Amikor valaki nem ad igazat Istennek, amikor nem borul le előtte, hogy Istenként tisztelje Őt, amikor nem ragadja meg azt a kegyelmet, amit Ő ingyen kínál, amikor nem akar valóban újat kezdeni vele. Megvallani és elhagyni a lázadásokat, és újat kezdeni vele. Annyira újat, hogy abban az új szakaszban megadja Istennek, ami neki jár. Megadja az engedelmességet, az imádatot, a dicsőítést, a bizalmat. Odaadja neki önmagát. Ebben az odaadásban teljesedik ki minden ember élete. Itt válik igazán emberré valaki. Itt nyeri vissza eredeti pozícióját, itt kerül kapcsolatba Istennel. Ettől kezdve tudja Őt meggyőződéssel Atyának szólítani, és imádkozni ilyen imádságokat, mint ebben a szép énekben elmondtunk. Bizalommal elmondani neki: „segítségül légy minékünk minden szükségünkben.” Tőle várja mindazt, neki köszöni meg mindazt, amire szüksége van.
3) Akinek nem kell ez az ajándék, aki megkeményíti magát, mint ezek a hivatalosok, az találkozik az ítélő Istennel. Aki ugyanaz, mint a szerető Isten. A Biblia nem ismer két istent. A múltkor magyarázta nekem valaki, hogy van az ószövetség Istene, meg az újszövetség Istene. Nem: van az egy igaz, élő Isten, aki ilyen érthetetlen türelemmel szeret minket, hí-vogat és vár ránk, megfizetett minden áldozatot azért, hogy megmentsen bennünket a pusztulástól. Küldött prófétákat, és elnézte, hogy azokat megöljük. Elküldte az Ő egyszülött Fiát, és tudomásul vette, hogy megöltük. Aki mindenre kész azért, hogy segítsen rajtunk. Ilyen érthetetlen szeretete van. És ugyanez az Isten az, aki ha sorozatosan visszautasítjuk az Ő szeretetét, akkor érvényesíti ítéletét. Erről is szól Jézusnak ez a példázata.
A mi Atyánk végtelenül türelmes, de szent Isten is. Akinek nem kell a Krisztus áldozata, amit helyettünk mutatott be, az maga esik áldozatul. Aki nem ragadja meg hittel azt, hogy Jézus helyettünk halt meg a kereszten és elszenvedte a mi bűneink ítéletét, annak magának kell elszenvednie bűnei ítéletét. Ezt nevezi a Biblia kárhozatnak. Erről olvasunk itt, amikor a példázat közepén ezt mondja Jézus: „Ha megjön a szőlőnek ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? Gonoszul elveszíti őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja.”
Ettől akar megmenteni minket a mi Urunk. Ezért hívott ide ma is, ezért biztosít minket az Ő szeretetéről, ezért hallatszik a jó hír, az evangélium, hogy Ő, így ahogy vagyunk, szeret minket, hogy annak ellenére szeret, hogy ilyenek vagyunk. Ezért mutat most is a Fiúra, Jézusra, hogy halljuk, vagy újra halljuk, mit tett értünk, és mit kínál nekünk. Ezért bátorít az Ő Szentlelkével, hogy először is fogadjuk el a Fiút, utána pedig adjuk meg a gazdának mindazt, ami neki jár. Adjuk oda leginkább önmagunkat.
Ezt a példázatot olvasva, eszembe jutott egy ószövetségi ige, ami felerősíti ennek a példázatnak a központi mondanivalóját. A krónikák második könyvének végén olvassuk ezt: „Atyáik Istene, az Úr idejében küldött nekik üzenetet kö-vetei által, mert szánta népét. Ők azonban kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg olyan magasra csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt többé segítség.” (36,15-16)
Küldött prófétákat egymás után hosszú időn át. Adott a szájukba életet mentő igét. Bátorította a hallgatókat: vegyék komolyan, mert ezt Isten üzeni. Nem kellett. Sorozatosan visszautasították. Egyszer eljött az a pillanat, amikor nem volt többé segítség. Mert rajtunk egy valaki tud segíteni: a megváltó Krisztus. Ha Ő nem kell, nincs segítség. Rajtunk egy eszközzel segít Isten, az Ő igéjével. Ha az nem kell, akkor nincs többé segítség.
Isten kegyelme könyörüljön rajtunk, és bátorítson minket, hogy az életet mentő igét ilyen komolyan vegyük ma is, adjuk oda magunkat és mindenünket neki, akik egyébként is az övéi vagyunk. Vagy sokkal jobban adjuk oda magunkat, mint eddig. Vegyük komolyan, hogy Ő a gazda. Örüljünk annak, hogy hozzá tartozhatunk, hogy keres minket, hogy szeret minket. Az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Isten segítsen minket új életre!